Előbújok:-)

Most már itt az ideje, hogy előbújjak az önsajnálatból, s leírjam a múlt hét történéseit is. Pénteken-szombaton szuper jó napunk volt, majd mindjárt mesélek róla fotókkal is. Na de azóta... Vasárnap reggeltől nem tudom mozgatni a fejem-nyakam-vállam:-( Első nap semerre nem tudtam nézni, aztán kicsit jobbra, ma, a negyedik nap már csak a bal felem van oda, de az még nagyon. Remélem, holnapra elmúlik. Sőt, semmi remélem: holnapra elmúlik és kész:-) Az első két nap még olyan optimista voltam, aztán mára már úgy magamba zuhantam, pedig, tudom, hogy hülyeség.
Ilyenkor az ember gondolataiba befészkelik magukat az összes rossz dolgok. Pl. július közepén a nyaralásunkon a Balaton partján beleléptem egy hatalmas darázsba. Iszonyú fájdalom volt, a nagyujjam mellett csípett meg, s egész bokáig bedagadt a teljes lábfejem. Nagyon rossz volt, de azon olyan könnyen túltettem magam: majd elmúlik. Kellett hozzá két hét, mire rendbejött, de elmúlt rendben. Aztán most egy pár napja meg itthon fedeztem fel darazsakat az udvarunkban. A hátsó melléképület tetejéhez fészkeltek be, s én meg elkezdtem tőlük rettegni. Na így a berozsdált nyakam, a volt csípés, meg hogy még a saját udvaromba se tudok kimenni - , így kezdek mindent sötéten látni. Megpróbálok pozitívabb dolgokra fókuszálni, mert ez így nem lesz jó! Éppen ma írta Dóri, hogy ne irigyeljük meg az ásóját:-) Ígérem, nem fogom. (Viszont nagyon tetszett, amit a díjesőről írt.)
Mindjárt előszedem a képeimet a múlt heti jó napokról, s visszajön a kedvem.