Kézimunkáimról - keresztszemes hímzés, kötés; a könyvekről, amelyeket olvasok; macsekokról s mindenféle egyéb dologról, ami érdekel. S ahogy egyre jobban leszek, remélem, minél több kirándulásról is beszámolhatok.

---------------------------------------------------------------------------------------------


2008-08-23

Pénteki jelentés - szombaton


Bár jelentésnek hívom, de igazából nincs nagy jelenteni valóm:-( A lovas párnának már a vége felé járok, azzal legalább haladok. Egyéb hímzés nemigen volt a kezemben, talán a Maryse-házikókba böktem párat egyik este, de az nem valami látványos még. A kötéssel haladtam elég nagyot, de azt meg már csak akkor érdemes mutogatni, ha már össze lesznek varrva a pulcsik. Az enyémnek van még hátra a fél háta meg egy ujja, s utána összevarrás! Azon már nagyon szeretnék túllenni:-)
Kár, hogy nálunk nincsenek kis házimanók, mint a skandináv hitvilágban:-) Én csak kötnék, kötnék, a manók meg éjszakánként mindent összevarrnának nekem. Szép álom:-)

Jön az ősz - kössünk!


Még csütörtökön megérkezett a csomagocskám a rendelt fonalakkal. Most már van végre harisnyakötőtűm is, itt az ideje, hogy megpróbálkozzak az állatkák, babák kötésével! Nem tudom, hogy fog sikerülni, de remélem, nem nagyon fogom elbénázni. Mintát már gyűjtöttem eleget, bár van, ami nem teljesen világos még számomra, de majd kötés közben talán megoldódnak a dilemmáim.

Kinéztem újabb fonalakat is, remélem, azok is megjönnek majd a jövő héten. Lassan már valami kötős-kézimunkás szekrényt kellene kinézni magamnak, s valahogyan elhelyezni a lakásban, mert kezd uaralkodóvá válni a káosz:-) Megkezdett hímzések még csak-csak egy helyen, de az anyagok, fonalak, megkezdett kötések - itt is, ott is felbukkannak egy-egy szekrényben. Nem beszélve a kötős-hímzős újságokról, jó lenne már szépen egyberakni, s akkor mindig tudnám, mi hol van. Láttam csodás kézimunkaszobákat(!) - főleg amerikai blogokban -, kézimunkasarkokat klasszul berendezve a magyar varróslányoknál is.

2008-08-22

Boldogságfüzet(ek)


A héten Klaudia nyomán a boldogságfüzetemet is megvettem: -) Sőt, egyszerre mindjárt kettőt! Nem is tudom, melyikbe kezdjem majd irogatni az örömteli dolgokat. Remélem, lesz majd bele sok-sok írnivalóm:-)))
Tegnap este olvastam ezeket a sorokat Tamura könyvében (Te vagy a válasz!), megtetszett:
"Mindig azt tanácsolom a tanítványaimnak, hogy válogatás nélkül tanuljanak bármely embertársuktól. Másoktól tanulni különben is annyit tesz, mint ráébredni önnön belső igazságunkra. Barátaink nemritkán megtanítanak a szeretetre, s ellenségeinktől is van mit tanulnunk. Sőt míg a barátok gyakran hízelegnek hiúságunknak, az ellenségek éppen azokra a gyenge pontjainkra és önáltatásainkra mutatnak rá, amelyekkel nem szívesen nézünk szembe. A szeretet így elvezet az igazsághoz, az igazság pedig a szeretethez. A szeretet nem lehet teljes igazság nélkül, amiként az igazság sem szeretet nélkül. Mindkettőre szükségünk van ahhoz, hogy szabadnak tudhassuk magunkat."

Szülinap házavatóval egybekötve





Az elmúlt hétvégén megint családi ünnep(ek)re indultunk. Anyósomat köszöntöttük a 75. szülinapján, s egyúttal megnéztük sógornőmék új házát is. Nem győztünk gyönyörködni, minden szép, minden frissen festve, az egész ház, udvar és garázs tip-top. Ami a legjobban tetszett nekem, hogy már van sütögetőhely is (ami nálunk még 10 év után sincs, pedig helye az lenne bőven)! Megtörténtek a kölcsönös köszöntések - mivel ritkán látjuk egymást a tágabb családdal, ezért ilyenkor többszörös szülinap-névnap feltorlódás van:-) Finomakat ettünk, ittunk, jól éreztük magunkat - köszönjük szépen, Meli:-)
Hazafelé még anyumékhoz is bementünk, mert neki meg névnapja volt éppen.

Kár, hogy vége már a nyárnak, ritkábban fogunk kimozdulni megint. Ma van a szabim utolsó napja, még egy hétvége, aztán hétfőn reggel 8-kor már jelenés a suliban. Azért jó lesz újra látni a kollégákat.

Kész a babatakaró:-)



Még tavasszal készültünk Brunyinak egy meglepetéssel a mini pixemen, macikat hímeztünk többen egy leendő takaróhoz, Brunyi születendő babájának. Én egy korcsolyázó macikát hímeztem rá. A múlt héten aztán végre a gazdájához került a takaró, aki lassan már mászni is tud rajta:-) Használd egészséggel, pici Alexander!

2008-08-13

Lassan bandukolva





Ahhoz képest, hogy azt hittem magamról, hogy nyáron én "megváltom a világot" a kézimunkákkal, agyon fogom magamat hímezni, mindent befejezek, amit beMUKkoltam magamnak röpke 2 év alatt - nos, ehhez képest gyengécske haladást tudok felmutatni. Kicsit bökögettem a lovas párnát. Most elég nehezen megy, amilyen dögmeleg van. Jó vastag kötőfonalak, finom meleg ez a párna:-) Remélem, lesz majd a dévai gyerekek között, aki szívesen odabújik hozzá a hideg téli napokon. Most, hogy 38 fok is van néha, már várom, hogy elkészüljek vele, pedig nagyon jó varrni.

Aztán itt van a Taj Mahal kép, ami még nyaralni is volt, azóta tán 2-szer, ha beleböktem. Lassan haladok a Ralina-táskával is, a kezdeti jó indulás után megtorpant a lendületem. Na és persze itt csúfoskodnak a Maryse-házikóim. Amint a mellékelt fotón látni lehet, valahol a júniusban elakadtam... Én nem is értem, pedig májusban még úgy tartottam magam az általam kiszabott határidőkhöz. Most meg már augusztus közepe...

Még a végén úgy járok, hogy jobban tudok haladni, amikor nem vagyok szabin:-)

Díjat kaptam


Ma végre egy olyan díjat kaptam, aminek maradéktalanul tudok örülni:-))) Megkaptam én is a Da'Doro Sárkány-díjat! Csudaklassz, szép zöld és dizájnos:-) S ami a fő, nem kell agyalni azon, hogy hogyan hasonlítgassak (mert minek is?), kinek osztogassam... megkaptam, és kész. S a legjobb az egészben, hogy minitali is lesz hozzá... Hú, teljesen be vagyok zsongva, szinte már izgulok, én még sose voltam talin. Mindig csak sóvárogva nézegettem a taliképeket, elképzeltem, hogy egyszer majd én is eljutok oda. S ha igaz, akkor megteszem az első lépést, végre én is elmegyek egy minitalira. Olyan jó lesz végre élőben is látni azokat, akikkel már jó ideje beszélgetünk virtuálisan, mutogatjuk egymásnak a munkáinkat fotókon. S most majd végre élőben is láthatom, ki miket csinál, mivel hogy áll. Már alig várom!

De térjünk vissza a díjra, amit Dóri osztott. Megérdemlem, mert:

Talán kellően kreatív vagyok, ha igaz; ha nem eléggé, akkor még lehetek:-) Megfelelően utálatos: erről kérdezzétek csak Kareszt - most 9-én ünnepeltük a 28. házassági évfordulónkat! - ez már 4-szer a veszélyes 7. év, sőt, 5-ször, mert éppen 7 évig jártunk együtt a házasság előtt:-) Semmiféle ásóra nem pályázom, sőt, tavaly novemberben én már eltökéltem, ha nem is hegyre, de dombra indulok fel a gödör helyett, ahol már voltam eleget:-) Bomlasztom a közt - nos, sokak szemében elég a foglalkozásomra gondolni, és már stimmel is - na nem, csak vicceltem:-) Minden díjat kellően értékelek - természetesen, s szeretem, ha van értelme a díjnak. S nem utolsósorban: megérdemlem, mert megérdemlem!!! :-)))

Nagyon szépen köszönöm, Da'Doro-Dóri!

Kötögetek (is)



Annyira lassan haladok a pulóverekkel, hogy mégis iderakok róluk egy fázisfotót is. Ki tudja, mikor fogok elkészülni velük? Tegnap jól kiáztattam a fájó nyakamat a büki fürdőben, most már egyre kevésbé érzem. Remélem, most már beindulok a kézimunkákkal, mert lassan a szabadság is letelik. Ezekkel a pulcsikkal igyekeznem kell, mert marad annyi fonal belőlük, hogy majd lesz belőlük valami állatka a dévai gyerekeknek. Most már vannak mindenféle mintáim, megnézegettem a fonalaim, csak egy dolog hiányzik: nincsenek meg a harisnyakötőtűim. Keresgéltem mindenhol, de csak 2 került elő. Jellemző, persze sose próbálkoztam meg a zoknikötéssel, aztán csak henteregtek itt-ott. Most meg nincsenek meg. Na, mindegy, úgyis akartam rendelni a neten egypár dolgot, akkor még hozzájönnek a tűk is.
Viszont egy örömteli dolog is ért: a minap elmentünk Győrbe egy számítástechnikai boltba, hogy megnézzünk egy gépet. Persze, olyan nem volt, s állítólag nem is lesz. Kijöttünk, hogy indulunk haza, s a bolt mellett egy méterárubolt volt! Már régóta gondolkodtam azon, hogy mivel is tömjem majd ki a tervezett állatkákat, halvány gőzöm sem volt:-) Aztán olvasgattam, s ilyet találtam, hogy flíz vagy más írással vlies. Na, gondoltam, ilyet én majd honnan kerítek? Erre ott bementem a kis boltocskába, kérdeztem, flíz van-e. S a válasz: természetesen:-) Mindjárt vettem is 2 métert. Csodálkoztam is nagyon, mert erre mifelénk mindenre azt szokták mondani, hogy sajnos nincs, vagy visszakérdeznek, hogy mi a fene az, amit én keresek. Merthogy olyan nem létezik - lásd hímzővászon:-) Úgyhogy ezzel a flízzel most nagy öröm ért:-) Be is írtam én is gondolatban a még nem létező (zöld - a remény színe) boldogságfüzetembe:-) Tényleg, lehet, hogy be is kell szereznem nekem is egy igazit, mint ahogy Klaudia tette. Most úgyis kell egy pár dolog a sulikezdéshez, lehet, hogy majd szembejön velem az én noteszom:-)

Újabb díj dilemmával


Kicsit elmaradtam a blogírással az utóbbi napokban, ezért csak most írom, hogy közben újabb díjat kaptam ám D-Dóritól:-) Nagyon szépen köszönöm ezt az elismerést, de mint többen tudjátok, én is kicsit furcsának tartom ezt a körbedíjazgatást. Valaki írta is, hogy előbb-utóbb mindenki megkapja, mint a bárányhimlőt - én persze többnyire utóbb:-)

Azért leírom a szabályokat, nehogy szó érje a ház elejét (majd a végét:-DDD):

1. A díj képét ki kell tennem a blogomban.
2. Ideírom a linkjét a személynek, akitől kaptam.
3. Jelölök 7 további blogot.
4. Idelinkelem a jelöltjeimet.
5. Üzenetet hagyok a jelöltjeim blogjában.

Nos, kiteszem ide a díjat. Draconiss-Dóritól kaptam. Eddig stimmel. Na innentől vagyok bajban - nem jelölök 7 további blogot. Akiket kitettem oldalt a kedvenc linkjeim közé, azok érezzék mind úgy, hogy megkapják tőlem a díjat. Hiszen éppen azért olvasom őket, benneteket szinte naponta, mert valamennyien brilliáns blogok vagytok. S itt nemcsak a hímzős blogokra gondolok vagy a kötősökre, de a könyves oldalakra is, amelyek nagy kedvenceim. S a napokban ráadásul blogok tömkelegét fedeztem fel! Csak ámultam, tátottam a számat! Ez a díjeső egy dologra biztos jó volt: olyan blogokra jutottam el, amelyekre azelőtt sose tévedtem. Csodaszép dolgokat láttam mindenhol, szebbnél szebb varrócskás, patchworkös oldalra jutottam. Itt az ideje, hogy a varrós lányok oldalait is belinkeljem itt oldalt, mert nagyon jó dolgokat lehet náluk nézegetni.

Most, hogy babákat nézegettem dévai akcióhoz (bár azt hiszem, én mégiscsak állatkákat kötök), nagyon szépeket találtam. Valahogy elkeveredtem Amaranta oldalára, ami gyönyörű, onnan ide-oda-amoda, s egyszercsak nagyon klassz finn blogokban találtam magam, tele mindenféle Tilda-babákkal. Szóval csak nézek, és nem győzöm olvasgatni a blogokat. Ha az embernek sok ideje lenne, akkor sem győzné felfedezni a sok-sok új dolgot, amit a neten találni lehet.

Bögréim - bögréink





Amotae és Judilla nyomán én is lefotóztam a kedvenc bögréket. A Liptonos és a nyuszis a teás bögrém, a Coffeesból természetesen capuccinot iszom, a Kisalföld Vasárnap Reggelből pedig tejet. Külön fotóztam a két fedeles-szűrős teásbögrét, ezek nagyon klasszak gyógyteákhoz. Aztán itt van még Brigi 3 bögréje, amit még itthon hagyott. Külön kép az elefántosról, ez elég egyedi. Jól néz ki, bár szerintem kicsit ormótlan az ormányával, nehéz kézbe fogni:-)

Ja, és kihagytam az első képről a kis zöldet, ennek főleg a főzéskor veszem hasznát, sok mindent ezzel mérek:-)

2008-08-06

Így áll (szó szerint) a lovas párna



Mivel megrokkant fejemmel csak egy irányba tudok nézni már négy napja, s a nagyobb kézmozdulatoktól is megnyekken a nyakam - nos, ezért nemigen hímezgettem. A lovacska türelmesen vár rám, holnap már biztos folytatni tudom. Hiszen már nem is kell sok, hogy kész legyen! Azért itt van róla egy kép, valami haladás látszik ám rajta.
A napokban kötögettem inkább, ahhoz alig kell mozdulni, elég jól haladtam is. Karesz sötétbarna melírozott pulcsija kész (persze, össze kell még varrni - valaki jöhetne segíteni...), az enyémnek majdnem kész az eleje - ez világosabb színű. Ezeket majd összevarrva mutatom, egyszer tuti megcsinálom:-) Őszre mindenképpen!

Régen mutattam Pelyheskét. Ma előhoztam a kölyköket is a dobozból, hiszen elmúltak 2 hetesek, és még nem is fotózkodtak! Egy lány, egy fiú - próbáltam róluk jing-jang képet csinálni, de nem voltak hajlandók összegömbölyödni:-)

Kapolcs - Bűvészetek (Művészetek) Völgye










Szentbékkálla után még elmentünk Kapolcsra is kicsit körülnézni, az utolsó előtti napja volt a fesztiválnak. Jó messze a falutól a hegyoldalban tudtunk csak parkolni. Ahhoz képest, hogy már fél 5 volt, csak egész napos parkolójegy volt. Elég érdekes.
Becaplattunk a faluba, dögmeleg volt, mindenhol embertömegek hömpölyögtek, alig lehetett menni. Először is Karesz evett egy jó kis halászlevet egy elég érdekes (mondhatnám úgyis, hogy kissé lepukkant) helyen:-) Na jó, a helynek azért megvolt a varázsa, legalább volt zene, egy szál gitárral.
Aztán kicsit körbenézelődtünk, de nem sokáig tehettük, mert sajnos vihar készülődött. Azért láttam egy-két érdekes dolgot, de tulajdonképpen mindenen csak végigtrappoltunk. Itt reggeltől kellene nézelődni, vagy több napra menni, s akkor az előadásokból is lehetne válogatni valamit.
Lehet, hogy tényleg bűvészet összehozni a kulturális dolgokra itt a pénzt, de hogy egyéb téren szabadrablás folyik, az biztos. Ha csak a sült halra gondolok, itt 10 deka 650 Ft volt, holott a Balatonnál még a legjobb helyen is max. 400 volt. Egy finom illatú kis bioszappan, amit általában karácsony tájékán szoktam venni, bioboltokban 200 Ft körül van, itt az icipici volt 400, a kicsit nagyobb 600. Igazán mindenhol csak nézelődők voltak, vásárló alig.

Jó későn értünk haza, de mindezért kárpótolt bennünket a naplemente panorámája, már a "saját" Kisalföldünkön, mindenféle hegy és magaslat nélkül.

Szombat - Szentbékkálla








Vasárnap megint úton voltunk. Brigit vittük el Szentbékkállára, illetve ő vitt el minket a kocsival:-) Érdekes, már többször is jártunk erre a Káli-medencében, de itt még nem voltunk. Szép kis falucska, nyugalom, csend.
Aztán mi tovább is jöttünk, s csak itthon olvastam utána, hogy hol is voltunk. Bánom is már, hogy nem előbb tájékozódtunk, s nem mentünk el a híres-neves Kőtengerhez. Pedig erről már olvastam több helyen is korábban, csak épp azt nem tudtam, hogy Szentbékkálán van.

Kőtenger
"A turisztikai irodalom kőtengernek is nevezi ezeket a nagy sziklatömbökből álló kőhátakat. A Káli-medence szélein, Salföldtől Kővágóörsig s onnan a Kis-Hegyes-tűig húzódik egy vonulata, de a legszebb és legépebben megmaradt kőhát Szentbékkálla mellett található.
A pannon kor tengerének megszilárdult homokturzásai ezek, melyeket a szél a későbbi korok folyamán (főleg a pliocén kor sivatagi szele) bizarr formákra kipreparált.
Kisebb ház nagyságú kövek hevernek itt szanaszét. Közülük az egyik sziklacsoport különösen érdekes: egy hatalmas kőtábla enyhe billenéssel megmozdul, ha a végére állnak. Ez a szentbékkállai Ingókő."

A családi képek mellé kerestem a Kőtengerről is néhány képet a Google segítségével. Mind valami turisztikai oldalról származik, nincs feltüntetve a fotósuk. Remélem, nem haragszanak meg, hogy itt terjesztem tovább a fotóikat:-)

Esős fürdőzés Bükön










Múlt pénteken itthon volt Brigi lányunk, s gondoltuk, elmegyünk egyet fürdőzni. Olyan borongós időre keltünk itt nálunk, hogy először csak tanakodtunk: menjünk, ne menjünk? Szerencsére győzött az előbbi:-) Bükfürdőre mentünk el, mert ott olyan jó sok medence van, hideg, meleg, úszómedence. Itt még akkor sem kell heringként állni a vízben, ha sokan vannak, mert azért elég jól eloszlik a tömeg a hatalmas területen.

Csodaklassz volt!!! Nagyokat úszkáltunk, mentünk egyik medencéből a másikba, nagyon élveztük. Legjobb volt az egészben, amikor elkezdett esni, s az embertömeg egy része hazamenekült, a másik rész bement a fedett részekbe. Na, akkor volt igazán szuper! Brigivel meg még egy-két ilyen őrülttel, mint mi, birtokba vettük az úszómedencét:-) Aztán mi is bevonultunk a fedett medencékhez, s akkor kezdődött az igazi égiháború. De azt már bentről csodáltuk a nagy meleg medencéből. A hatalmas üvegablakokon át meg néztük, micsoda világ van kint. Szabályosan ömlött az eső, alig lehetett látni, a fák meg földig hajoltak. Aztán kisütött a nap, mintha elvágták volna a vihart. Kijöttünk a fedettből, s akkor láttuk, hogy ahol előbb még pokrócokon feküdtek, ott igazi tavak keletkeztek.

Nagyon jó kis nap volt, jól éreztük magunkat nagyon.

Előbújok:-)

Most már itt az ideje, hogy előbújjak az önsajnálatból, s leírjam a múlt hét történéseit is. Pénteken-szombaton szuper jó napunk volt, majd mindjárt mesélek róla fotókkal is. Na de azóta... Vasárnap reggeltől nem tudom mozgatni a fejem-nyakam-vállam:-( Első nap semerre nem tudtam nézni, aztán kicsit jobbra, ma, a negyedik nap már csak a bal felem van oda, de az még nagyon. Remélem, holnapra elmúlik. Sőt, semmi remélem: holnapra elmúlik és kész:-) Az első két nap még olyan optimista voltam, aztán mára már úgy magamba zuhantam, pedig, tudom, hogy hülyeség.
Ilyenkor az ember gondolataiba befészkelik magukat az összes rossz dolgok. Pl. július közepén a nyaralásunkon a Balaton partján beleléptem egy hatalmas darázsba. Iszonyú fájdalom volt, a nagyujjam mellett csípett meg, s egész bokáig bedagadt a teljes lábfejem. Nagyon rossz volt, de azon olyan könnyen túltettem magam: majd elmúlik. Kellett hozzá két hét, mire rendbejött, de elmúlt rendben. Aztán most egy pár napja meg itthon fedeztem fel darazsakat az udvarunkban. A hátsó melléképület tetejéhez fészkeltek be, s én meg elkezdtem tőlük rettegni. Na így a berozsdált nyakam, a volt csípés, meg hogy még a saját udvaromba se tudok kimenni - , így kezdek mindent sötéten látni. Megpróbálok pozitívabb dolgokra fókuszálni, mert ez így nem lesz jó! Éppen ma írta Dóri, hogy ne irigyeljük meg az ásóját:-) Ígérem, nem fogom. (Viszont nagyon tetszett, amit a díjesőről írt.)
Mindjárt előszedem a képeimet a múlt heti jó napokról, s visszajön a kedvem.

Kész munkáim

Készülő munkáim