A héten rá kell hajtanom a terítő előkészítésével. Legkésőbb pénteken el akarom küldeni Zsuzsinak. Végre összeraktam hozzá az összes fonalat, majdnem kész a görögdinnyés kanna, már csak pár szál kontúr kell. Most hímzem a karácsonyfás kannát, szerintem kb. holnapra meglesz az is. Aztán még körbe kell tisztáznom varrógéppel, s már mehet is a postára! Csak ne kéne ehhez elővenni a varrógépet, azt utálom a legjobban az egészben. Előcincálni, összerakni, aztán meg teljesen elpakolni utána. Irigykedve nézem azokat a blogokat, ahol teljes varrósarkokat lehet látni, elöl van a varrógép, minden kéznél... Ha nekem is lehetne így, talán még varrni is volna kedvem, mint régen, mikor a lányok még kicsik voltak.
S egy kis ráadás fotóban: ez itt a boltba járós dobozunk:-) Ma bevásároltunk, kipakoltam, s Karesz kikészítette a dobozt az ajtó elé, hogy majd beteszi a kocsiba. Pelyhes meg azt hitte, hogy új lakást kapott:-)))
2 megjegyzés:
Az egyik rokonomnak varrós szekrénye volt. Lényegében az egyik beépített szekrényben csináltak neki tök jó kis varrós kuckót. Bele volt vágva asztalossal egy méretes lap, amin a varrógép állt, kis fiókok, bazijó világítás. Mindenféle fakkok az anyagoknak, az újságoknak. Aztán ha este beleunt a varrásba, akkor csak símán becsukta az ajtót, oszt jóccakát!
Hú, az szuper lehet! Irigylem nagyon!Mi most olyan zsúfoltan vagyunk, hogy ilyenre gondolnom sem lehet. Pedig röhej, mert már csak ketten vagyunk. Brigi szobáján még nem akarunk változtatni, még azért szerencsére elég sűrűn jön haza. Nekünk az első lakásunkban volt egy ilyen beépített szekrényünk, csak az a aszámítógépes kuckó volt. Szerettük nagyon! Ha jól meggondolom, nálunk a könyveim veszik el a helyet a varrósaroktól, mert tele van velük a szoba:-)))De azokból meg egyet sem vagyok képes kidobni.
Megjegyzés küldése