Vasárnap Budapesten (is) jártunk. Öcsémet műtötték sérvvel a múlt héten, őt látogattuk meg a kórházban. Először anyumékhoz mentünk, náluk ebédeltünk, s velük együtt mentünk tovább. Utazás közben olyan szép volt a Duna Süttő előtt, hogy le is fotóztuk. Bár a kép nem tudja visszaadni igazán a látványt, olyan érdekes zöld színű volt a víz, talán a fényviszonyok voltak mások, mint általában, nem tudom. Mindenesetre jó nézni.
Megérkeztünk sógornőmékhez, kaptunk finom Vienettát - amiből, mint tudjuk, egy szelet sohasem elég:-))) Közben Brigi lányunk is megérkezett, s anyuék szétnéztek nála, milyen szépen berendezkedett (ugyanis ott lakik öcséméknél).
Aztán bementünk a kórházba, megnéztük a "beteget". Szerencsére nagyon jó erőben van öcsikém, mondhatnám igazán jó formában van a műtét ellenére (bár én is ezt mondhatnám el magamról). Biztos gyorsan fog regenerálódni, főleg, ha az én férjecském, Karesz nem lesz a közelében:-) Szokása szerint megint állandóan viccelődött, ezért szegény Péter nem győzte fogni a hasát, mert úgy rázkódott a sebe a nevetéstől.
A kórházi szobából viszont csodás a kilátás, nem győztem álmélkodni! Erről is mutatok egy képet. Ezt azért szívesebben nézegeti az ember:-) Visszagondolok a tavalyi kórházi tartózkodásomra... Négyen voltunk egy folyosó szélességű szobában, majdnem összeértünk az ágyszomszéddal. Szerencsétlenségemre egy olyan néni volt, aki nem igazán szeretett mosakodni... Na, már csak ezért is meg kell gyógyulnom, még egyszer nem megyek kórházba, az tuti. Lassan már nem is lenne hova, hiszen csoda, hogy még nem zárták be teljesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése