XXI. Befejezés
Itt épp egy mozaikjáték utolsó darabkája kerül a helyére; oda, ahol a belső felismerés, azaz a harmadik szem helyezkedik el. Még az élet örökösen változó folyamatában is vannak pillanatok, amikor befejező pontjához érkezünk valaminek. Ezekben a pillanatokban ott a lehetőség, hogy meglássuk, felfogjuk a teljes képet - a sok kis darabkából, melyek eddig külön-külön foglalták le figyelmünket, most összeállhat a kép. Amikor elérkezünk a befejezéshez, két lehetőségünk van: vagy kétségbe esünk, mert nem akarjuk, hogy a helyzet véget érjen, vagy hálásak vagyunk és elfogadjuk, hogy az élet tele van befejezésekkel és új kezdetekkel. Bármi is az, ami eddig idődet és energiádat emésztette, most a végéhez közeledik. Azzal, hogy befejezted, helyet biztosítasz valami újnak, ami ezután kezdődik el. Használd ezt a pillanatot arra, hogy mindkettőt megünnepeld - a régi végét, és az új kezdetét.
"A zen módszere: a befejezetlen beszéd, a befejezetlen válasz. Ezt jól értsd meg, mert ez egy rendkívül fontos módszer. Ha befejezetlenül hagyod a mondatot, azzal lehetőséget adsz a hallgatónak, hogy ő maga fejezze be a történetet. A zen csak befejezetlen választ ad. A mester csupán az irányt adja meg... Mire eléred a határt, tudni fogod, mi az, ami megmarad. Tehát ha intellektuálisan akarod megérteni a zent, akkor kudarcot fogsz vallani. Ez nem válasz a kérdésre; ez annál sokkal több. Valami, ami magát a valóságot mutatja meg... A buddha-természet nem valami távoli dolog - maga a tudatod a buddha-természet. Tudatod pedig szemtanúja lehet ezeknek a dolgoknak, melyek a világot alkotják. Akár az egész világ véget érhet, de a tükör - a tudat - változatlan marad; csak most a semmit tükrözi vissza."
Osho
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése