Nem bírtam ki - újabb MUK!

Hát azt hiszitek, hogy kibírom én MUK nélkül? Nem, nem , nem! Már olyan régen kezdtem valami újba, s különben is, olyan szépségesen szép Ralina hímzőtáskája, hogy nem lehetett ellenállni:-))) Már egy hete nézegetem a csodásan alakuló hímzéseket Ralina SAL-jában. Nézegettem, s egyre jobban irigykedtem, míg végül egyre sürgetőbb lett bennem a követelés - nekem is! Nekem is kell ilyen! S tegnap már méricskéltem, nyomtatgattam, s aztán éjjel bele is kezdtem. Olyan szép!
Az anyag Zsuzsa boltjából van, 28 ct-os Cashel, világoszöld, 633-as szín. A fonalak Venus 2010 és 2544. Már van anyagom a többi részhez is, de egyelőre kettőből még nem tudtam választani. Az majd kialakul.

Tádááám - néz a Pink Rose-om!

Szintén még a múlt héten sikerült tovább haladnom a HAED-képemmel. Hosszú idő után végre rá tudtam venni magam, hogy az arcában befejezzem az egy-két szemes színeket. Hosszú órákba telt... de most már lát! S én is látom, hogy nem is lesz ez a kép olyan rossz! Ha felteszem a szekrényajtóra, s messziről nézegetem, már most teljesen visszaadja a festmény hangulatát. Nagyon tetszik! Most majd megpróbálok sorban haladni alulról felfelé, szépen, szisztematikusan. Fog ez nekem menni? Mikor olyan jó ugrálni a mintában ide-oda:-)))

Az elmúlt napok haladása

Még a múlt héten befejeztem a Maryse-házikókból a májust. Na persze, hiszen lassan már a júniusnak is készen kellene lenni. S a Casa Mia még elő sem került, ott még egy pici hiányzik a júniusiból.
Közben megcsináltam körben a tervezett RR-terítőt. Az egyik sarokban (majdnem) készen van a görögdinnyés kanna - hiányzik hozzá 3 fonal -, a másikban elkezdtem a karácsonyfásat.

Nagyon lassan halad a pulcsi

Bár azt hittem, hogy egy-két nap alatt letudom a pulcsi elejét, gyakorlatilag úgy haladok vele, mint a lajhár. Itt van róla két kép, nem nagyon látszik a fotón a felfelé szaporodó csavart minta, pedig élőben teljesen jól látszik. A fotónak erősen bezavar a melírozott fonal.

Amúgy teljesen be vagyok havazva, alig látszom ki az irományok közül. Kedden megvolt az osztályom szóbeli vizsgája, olyan jó, mindenkinek sikerült! Nagyon örülök neki! S szerdán megfigyeltem az új gyerekeimet is a beiratkozáskor -, szerintem helyesek így első ránézésre:-) Ami nagyon jólesett: szinte mindegyik örömmel mosolygott vissza rám, amikor mondtam, hogy én leszek majd az osztályfőnöke. Már szinte várom a szeptembert, hogy kezdjünk - persze, azért jó lesz már pihenni. Fél éve még azt gondoltam, nem leszek többet osztályfőnök (az egészségbeli gondjaim miatt) - de aztán az idei év olyan jól ment. Mégiscsak jó ez a pozitív gondolkodás, "flow" (Csíkszentmihályi Mihály) meg "titok", meg a többi, amivel november óta bombáztam az agyamat. Bejöttek teljesen a dolgok, amelyeket olvastam. Más a hozzáállásom, más az életem. Úgyhogy jöhet az új osztály, állok elébe! - bár inkább azt kellene írnom, állok melléjük, mint az eddigiek mellé is mindig mindenben:-)

Itt lopom a napot, s locsogok - pedig az íróasztalnál kellene ülnöm, jegyzőkönyveket, törzslapokat írni, még a jelentésem is hátra van. Ebből éjszakai írás lesz megint, már látom... Na gyorsan megmutogatom még a hímzéseimet is, aztán irány a munka. S ha végre készen leszek, akkor jöhet valami jutalomhímzés:-)

Mai kártyám

Mostanában már naponta benézek Dudus oldalára. Többnyire Osho kártyáit nézem meg, de ma kicsit nézelődtem a többi közt is. Olyan jó dolgokat találtam! Érdekes, hogy a napi kártyáim szinte mind ugyanarra a dologra utalnak: valaminek a befejezésére, nagy változásra, valaminek a kivárására...

Felfedeztem, hogy mandala kártyák is vannak, minden napra lehet húzni egy mandalát magunknak. Nekem ma ez jött ki:
"Ahhoz, hogy az igazi fényt olyannak lássam, amilyen valójában, saját magamnak kell fénnyé válnom, másképp nem történhet meg."
Angelus Silesius

Meggyes süti

Karesz két napra elment itthonról anyósomhoz, gondoltam, mire visszajön, meglepem valami finommal. Éppen megérett a meggyünk, neki is láttam a kedvencünknek, meggyes piskótát sütöttem. Most különösen jól sikerült, mit ne mondjak, ketten is nagyon hamar el tudtuk pusztítani:-))

Ma le is kell szednünk az összes meggyet a fáról, mert a madarak már lesben állnak a kertben. Ez a fa még csak egy-két éve terem, de még nem sok meggyet ettünk róla. Mindig nézegettük, na, holnap már jó érett lesz, s akkor a madarak lecsipegetik az összeset. Most még van rajta, úgyhogy ideje leszedni!

S akkor itt a recept is, bár ez tényleg igazán egyszerű.

Gyümölcsös piskóta

27 dkg cukor, 27 dkg liszt, 5 tojás, 1 dl olaj, 1 dl víz, 1 sütőpor, gyümölcs

Keményre felverem az 5 tojásfehérjét. A sárgáját habosra keverem a cukorral, hozzáadom az olajat és a vizet, tovább keverem. Beleteszem a lisztet és a sütőport, jól elkeverem vele. Utána lazán belekeverem a felvert habot. Vajazott, lisztezett tepsibe öntöm, majd a tetejére rászórom a gyümölcsöt. Szoktam csinálni meggyel, ribizlivel, feketeribizlivel, aprószemű fekete szőlővel.

35-40 percig szoktam sütni kb. 180 fokon.

Hibiszkusz

Végre hosszú-hosszú idő után újra van virága a hibiszkuszomnak! Amikor kicsi volt, minden évben hozott egy csomó virágot, aztán persze egyre nagyobb lett. Két éve nyáron arra gondoltam, mennyivel jobb lenne neki kint a szabadban. Ki is raktuk, egy darabig nagyon jól érezte magát, egész addig, míg egy szélvihar teljesen megtépte, amíg mi nem voltunk itthon. Akkor sorban ledobálta a leveleit, maradt neki 5-6 db. Gyönyörűen nézett ki szegény, mintha csupasz botokat szúrtak volna a cserépbe:-(

Azóta nem vittem ki a szabadba, itt van bent az ablaknál. Nagyon nagyra nőtt már, sok-sok levele lett, de virágot nem hozott. Aztán a múlt héten megjelentek rajta a bimbók! Ha minden igaz, akkor most sorban lesznek virágai, jó sok kezdeményt látok:-) Kár, hogy egy virág csak 3 napig él, olyan szépek!

Nyárköszöntő

Pénteken, június 13-án voltak utoljára a tanulóink a suliban. Tavaly megpróbáltunk bevezetni egy új hagyományt: az utolsó nap már nem tanítottunk, hanem diáknapot tartottunk, ún. nyárköszöntőt. Most is nagyon jól sikerült. A fiúknak focibajnokság volt, a többiek közben főztek, bent lehetett netezni, kint szólt a zene. Még igazi "zenekarunk" is volt, mert tanítványaink között van, aki diszkózni jár, s a teljes felszerelést hozták, úgyhogy volt hangerő rendesen:-)

Szakács tanulóink borsos tokányt főztek hatalmas üstben gázpalackkal, az eladóink bolognai spagettit bográcsban tűz fölött - ki is derült rögtön, hogy ezek a gyerekek még életükben nem gyújtottak tüzet, de aztán tanári segédlettel csak sikerült. A tizedik osztály lányai meg egész délelőtt palacsintát sütöttek villanyrezsón. Ezek persze, ahogy készültek, már tűntek is el sorban:-) Szóval szuper volt - jól érezték, jól éreztük magunkat! Kár, hogy az enyémek már elballagtak, ők remélem, most gőzerővel tanulnak. Kedden találkozom velük utoljára, akkor jönnek a szóbeli vizsgára. Aztán szerdán már megkukkanthatom az új gyerekeimet a beiratkozáskor.
Kollégám közben fel is tette a netre a képeket, néhányat itt is mutatok. Most látom, hogy még a szomszéd ovisoknak is tetszett a rendezvényünk:-)))

Nagy Arkanum

XXI. Befejezés


Itt épp egy mozaikjáték utolsó darabkája kerül a helyére; oda, ahol a belső felismerés, azaz a harmadik szem helyezkedik el. Még az élet örökösen változó folyamatában is vannak pillanatok, amikor befejező pontjához érkezünk valaminek. Ezekben a pillanatokban ott a lehetőség, hogy meglássuk, felfogjuk a teljes képet - a sok kis darabkából, melyek eddig külön-külön foglalták le figyelmünket, most összeállhat a kép. Amikor elérkezünk a befejezéshez, két lehetőségünk van: vagy kétségbe esünk, mert nem akarjuk, hogy a helyzet véget érjen, vagy hálásak vagyunk és elfogadjuk, hogy az élet tele van befejezésekkel és új kezdetekkel. Bármi is az, ami eddig idődet és energiádat emésztette, most a végéhez közeledik. Azzal, hogy befejezted, helyet biztosítasz valami újnak, ami ezután kezdődik el. Használd ezt a pillanatot arra, hogy mindkettőt megünnepeld - a régi végét, és az új kezdetét.

"A zen módszere: a befejezetlen beszéd, a befejezetlen válasz. Ezt jól értsd meg, mert ez egy rendkívül fontos módszer. Ha befejezetlenül hagyod a mondatot, azzal lehetőséget adsz a hallgatónak, hogy ő maga fejezze be a történetet. A zen csak befejezetlen választ ad. A mester csupán az irányt adja meg... Mire eléred a határt, tudni fogod, mi az, ami megmarad. Tehát ha intellektuálisan akarod megérteni a zent, akkor kudarcot fogsz vallani. Ez nem válasz a kérdésre; ez annál sokkal több. Valami, ami magát a valóságot mutatja meg... A buddha-természet nem valami távoli dolog - maga a tudatod a buddha-természet. Tudatod pedig szemtanúja lehet ezeknek a dolgoknak, melyek a világot alkotják. Akár az egész világ véget érhet, de a tükör - a tudat - változatlan marad; csak most a semmit tükrözi vissza."
Osho

Kártyám a mai napra

Szivárványok 7.: Türelem

Vannak időszakok, amikor csak várni kell. A magot már elvetették, a gyermek ott fejlődik az anyaméhben, a kagyló lassan rétegeket von a homokszem köré, és gyönggyé varázsolja azt. Ez a kártya arra emlékeztet bennünket, hogy most nincs más dolgunk, mint csupán éberen, türelmesen várakozni. Az itt ábrázolt nő épp ilyen állapotban látható. Megelégedetten, az aggodalom leghalványabb jele nélkül egyszerűen csak vár. Fölötte a Hold különböző fázisai rendre váltják egymást, de az ő türelme változatlan; oly tökéletes összhangban van a Holddal, hogy szinte már eggyé vált vele. Tudja, hogy ez a passzivitás időszaka, és hogy hagynia kell, hogy a természet tehesse a dolgát. Ám ez nem egy álmos és közömbös várakozás: tudja, hogy hamarosan valami fontos dolog történik. Ez az időszak tele van misztériummal - épp olyan, mint a hajnal előtti percek. Most nem kell mást tenni, csak várni.

"Mi elfelejtettük, hogyan kell várakozni; és ez szinte tragédia. Az egyik legértékesebb kincsünk a várakozás képessége; kivárni a megfelelő pillanatot. Az egész természet mindig a megfelelő pillanatra vár. Még a fák is: tudják, mikor van itt a virágzás ideje, és tudják, mikor kell elbúcsúzni a levelektől és csupaszon állni az ég alatt. Ők csupaszságukban is gyönyörűek... amint mély bizalommal várják az új levelek növekedését, az újraszülető lombkoronájukat. Mi azonban elfelejtettük, hogyan kell várni - mi mindent azonnal akarunk. Ez óriási veszteség az emberiség számára...Ha csendben várakozol, észre fogod venni, hogy valami mélyen legbelül ott növekszik benned - a te valódi lényed. Egy nap akkorára nő majd, hogy lángra lobban, és akkor az egész személyiséged elhamvad: új ember lesz belőled. És csak ez az új ember tudja, hogy mi az az ünneplés, csak ez az új ember ismeri az élet örök nektárját."
Osho