Boldog Karácsonyt!

Boldog, békés karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak és barátomnak!

Ajándékok

Most decemberben két kedves tűbarátnőm is meglepett valamivel. Egyikre sem számítottam, s nagyon-nagyon jólesett, hogy gondoltatok rám!

Még december elején jött meg Brunyi-Judit csomagja Belgiumból. Nagyon szép kis kitet küldött, karácsonyi képeslapokat lehet belőle készíteni. Olyan szép minták, nagyon finom színekkel. Majd jövő karácsonyra lesz belőlük valami, lehet, hogy nem is képeslap. Annyira megörültem a kis csomagnak, napokig elő-elővettem, nézegettem a mintákat... Remélem, januárban indul majd rendben a mi új RR-ünk, már úgy hímezném a kis kannácskákat!

A másik csomagocska most jött szombaton. Egész nap nem is voltunk itthon, gyorsan letudtam a 6 órámat a suliban - szombat lévén, s utolsó nap nem volt igazán érdemi munka:-) Bár azért jutott öröm délelőttre is, kis osztályom meglepett egy ajándékcsomaggal karácsonyra meg a névnapomra! Eszembe sem jutott, hogy esetleg kapnék valamit, s lám, gondoltak rám, olyan jólesett! Kár, hogy nem volt ott mindenki a szombat miatt. Majd az első héten viszek valamit nekik én is, az osztályfőnöki órára, remélem, ott lesz mindegyik gyerekem. Sajnos a kollégákkal most nem tudtam maradni - a suliban ilyenkor van Éva-nap, Karácsony s aztán Szilveszter, így egymás után, egy délután:-D

Most mi robogtunk Pestre, s csak késő este értünk haza - s itt várt engem Akrucip-Anita kis csomagocskája! Nagyon meglepődtem, bevallom, nem is gondoltam rá, hogy kapok valamit. S nagyon-nagyon szépet kaptam!!! Tűpárnának nevezném, bár nem tudom, merek-e majd ebbe a gyönyörűségbe tűket szurkálni:-) Lehet, hogy nálam inkább csak dísz lesz, amit szívesen elnézeget az ember:-) Olyan finom kis munka, hátul bársonyos anyag van, s abba még belehímezve a nevem! Elöl pedig klassz kis hímzés, s icipici kis csodagyöngyök is vannak benne - nagyon tetszik! Azért azt még meg kell jegyeznem, hogy Anita egy kedves levelet is mellékelt a csomagjába, s rám bízta, hogy megvárom-e a Szentestét vagy most nézem meg, mit kapok - hát..., kb. fél óráig bírtam, de igazán, vártam egy ideig, de aztán győzött a kiváncsiságom:-)

Igazán nagy örömet szereztetek nekem, Lányok, köszönöm! 

Újabb fonalak

Az elmúlt hetekben megint újabb fonalakra is szert tettem:-) A Lidlből van a fehér-arany meg a bordós melírt, s kaptam kötőtűket is. Aztán annyira dicsértétek az Aldiból való fonalakat, hogy én sem nyugodhattam:-) Addig hízelegtem Karesznak, amíg elvitt Mosonmagyaróvárra az Aldiba:-) Már alig volt a fonalakból, de azért még volt egypár sálra való, sőt, még a zoknikötő gyapjúfonalból is találtam egy csomaggal a szebbik színből. S ami a legjobban tetszik, azok a bambusz körkötőtűk! Nekem nagyon bejönnek! Sokkal gyorsabban kötök velük, mint a másik fajta tűkkel:-) Már készen vagyok 5 szőrös sállal, most kötöm a hatodikat. Közben készül egy pulóver is, meg még egy mellényt is kötöttem, amibe a sálam anyagából tettem néhány csíkot. A fonalakat meg az én mellényemet mutatom is, a többit majd az ünnepek után. Féli-meddig titkosak:-)

Kár, hogy most nem hímezhetek. Időm sincs, na meg a pici tűt sem tudom még fogni. Az ujjaim még nem akarják:-( De karácsony után...! Ha tudok tűt fogni, ha nem, orrvérzésig fogom hímezni a Pink Rose-omat!!! Már alig várom:-)

Macsik

Pinky cicánk alaposan meglepett bennünket két napja! Ahogy Karesz kivitte a reggelit a garázsba, előgurult 3 kiscica! Nem is tudtuk, hogy újból kölykei vannak, hiszen már jó ideje elköltözött tőlünk, hónapokig nem is láttuk. Aztán mióta hidegebb lett, minden nap jön enni, egyre rendszeresebben. Hát persze, pici cicái vannak, s visszaköltözött velük hozzánk. Ma reggel megnéztem őket, hát szerintem még 2 hónaposak sem lehetnek! Csoda, hogy így kibírták a hidegben! Négyen vannak, és olyan kövérek, mint valami kismalackák:-D Nem tudom, mi lesz velük, ha tényleg jön a nagyobb hideg. Még a puha parízert is csak csócsálják, még nem tudnak rendesen enni. 

Pelyheske bezzeg a helyén élvezi az életet, ha teheti, benn alszik a pokrócán.

S egy kép az utcánkról, mert olyan szép:-) Bár amikor ilyen szép pirosas minden, utána sajnos iszonyú szél van egész nap. Azt nagyon nem szeretem.

Szenteste nálatok - Régen és most 1.

Hubbub-Dóri meginvitált egy új játékra:-) Milyenek voltak nálunk a Szentesték régen és most? Még össze kell szednem az emlékeimet, úgyhogy majd később fogom megírni. Lehet, hogy majd a mostani Szenteste után, még frissiben:-)

Addig is megszólítom Christinét, meséljen majd ő is, ha van kedve.

Gospel koncertek

Brigi lányom mindig nagyon szeretett énekelni, mióta Pesten él, sokáig keresett egy helyet, ahol énekelni tudna. Aztán rátalált a Golgota Gospel Kórusra, ahová már eljár egy ideje. December közepén 5 koncertjük volt egymás után, amiről sajnos mi most lemaradtunk a nyavalyám miatt. Remélem, a tavaszi koncertre majd mindenképpen eljuthatunk mi is Karesszal. Nagyon szép lehetett! A közelebbi képen jobbra a legszélső az én lánykám:-)

Újra itt vagyok

Végre sikerült magamat összeszedni, s valahogy kikeveredni az újmódi betegségemből. Remélem, ezután nagy ívben elkerül majd... Annyi minden jó dolog történt egyébként az utóbbi napokban, hogy nagyon boldog vagyok:-) Még a több napi mozdul(hat)atlanság sem tudott letörni:-) 

Azt sem tudom, hol is kezdjem az irományomat, annyi minden kimaradt, amiről pedig írni akartam. Na valahol elkezdem... Vagy kezdem a végénél: már ádvent 4. vasárnapján is túl vagyunk, itt egy kép az ádventi koszorúnkról, most már 4 égő gyertyával. Még egy kép: a gyertyák, amelyeket a koszorúra tettem, fémvázban voltak, abból kioperáltam őket. Viszont ezekbe illatos mécsest téve, csodálatos látványt ad este, s nem utolsósorban csudajó illatot is áraszt a szobában.

Azért még élek:-)

Itt az ideje, hogy újból valami életjelet adjak, s előbújjak a depiből. Kedd óta itthon dekkolok betegen:-( Már írtam egy párszor, hogy a suliban minden hétfőn-kedden majd megfagytam. Hétfőn 14 fok, kedden 16, szerdától értük el mindig a 18-at. Minden hetet végigdöglődtem, hétfő-kedden átfagytam, aztán hétvégéig felszívtam magam valahogy, közben hol itt, hol ott fájt. Közben azért egy jó hír: a múlt hétvégén a hőközpontosok találtak valami hibát, s most hétfőn már 18 fokkal kezdtünk:-) S persze én mikor dőltem ki?! Kedden reggel nem tudtam felállni! Már vagy 2 hete nem tudom rendesen hajlítani az ujjaimat, aztán nem mozdult a derekam, a nyakam, hátam... Erre keddre a bal térdembe ment bele ez az iszonyú fájdalom, s nem tudtam ráállni a lábamra. Hát ez sajnos már betegállomány, más megoldás nincs:-( Állítólag artritiszem van, ízületi gyulladás, ami vándorol bennem ide-oda. Hát igen, közben bejárta a bokáimat, könyököm, csuklóm...most a jobb térdemben van. A legrosszabb, hogy az ujjaimból meg a derekamból nem akar távozni, de bízom abban, hogy sikerül kiűzni. Na, betegségről ennyi bőven elég is...

Nézzük, miről is akartam még írni. Ahogy olvasgattam a blogokat, annyi minden eszembe jutott, amiről írtam volna, aztán meg szépen elmaradtam mindennel. Majd, majd... aztán többnyire nincs belőle semmi. Mindenről frissiben kéne írni, amikor még új az élmény. Ha az ember halogat, akkor minden fakul, halványodik, s elillannak a gondolatok. Pedig mostanában még rendesen fényképezgettem is, hogy majd mutogatok is, ezt is, azt is, aztán tessék... semmi se lett belőle. Le vagyok maradva mindennel. Még csak karácsonyváró hangulatom sincs sajnos, ez van. Hiába van ádventi időszak, látom, mindenki szépen feldíszítette a lakását is, nálam semmi. Na jó, a tavalyi ádventi kszorúra tettem új gyertyákat, meg kiraktuk az ablakokba a hétágú égőket, meg az ablakokra a lógókat, de ennyi... Inkább csak megszokásból. Nincs még szinte semmi ajándékunk, semmi tervem. Máskor ilyenkor már tervezni szoktam a karácsonyi napok menüjét, sütiket, most azt se. Nem is tudom, lesz nálunk idén Karácsony? Vagy csupa kapkodás lesz az egész?? Tele vagyok kétségekkel... Más is van így talán, hogy jó lenne este lefeküdni, s úgy felkelni reggel, hogy már túl vagyunk az egészen, vagy csak én vagyok ilyen béna?? Egyszerűen csak rettentő fáradt vagyok, elkeserít ez az új nyavalya.

Annyi sk. dolgot is szerettem volna készíteni ajándéknak, ezekből alig lesz valami. Majd jövőre? Hímezni most nem tudok, kötni még csak-csak.  De ez már egy másik bejegyzés témája lesz.

Sárkánytali - bővebb beszámoló

Hát utolsóként megjöttem én is a tegnapi nap szöveges beszámolójával - de most legalább nem egy hét múlva írok róla:-DDD Ma jól ellazsáltam a napot, mindenkinél elolvasgattam a bejegyzéseket, megnézegettem, sőt ellopkodtam:-) a képeket. Most megpróbálom összeszedni a gondolataimat...

Mi Karesszal már pénteken elindultunk Pestre, merthogy lakásokat nézegettünk. Hát erről ennyit, láttunk ilyet is, olyat is... A nap legnagyobb értéke számomra, hogy egy délutánon át együtt lehettem mindkét lányommal, s erre már olyan régóta nem adódott alkalom! Nagyon örültem neki, még akkor is, ha az idő nagy részében esőben caplattunk a városban:-)

Másnap Brigitől indultunk, irány Dunakeszi! Ahhoz képest, hogy a sok új utcában alig voltak kiírva az utcanevek, elsőre odataláltunk Hubbub-Dóriékhoz! Igaz, nem arrafelé, ahogy ő mailben írta, hanem egy göröngyös, földes kis utca felől, ami a lelkünket is kirázta:-) Karesz már vissza akart fordulni, de aztán egy házon mégiscsak volt utcanév is, így hamarosan meg is érkeztünk Hubbubék vadiúj házához. Akrucip-Anita már ott volt, de a többiek még sehol.

Mivel Claudius-Klaudia vonatának 9-kor kellett beérni, s XDóri ment érte kocsival, már nekik is rég itt kellett volna lenniük. Telefonozás után kiderült, hogy majd busszal jönnek, de lekésték, ami jött volna. Anita segítségével aztán végül is befutottak ők is, addig mi Dórival egy jót beszélgettünk - miközben ő előkészítette a fincsi kaját.

Jót nevettünk, amikor megjöttek Klaudiáék:-) Kérdeztük, miért nem kocsival jöttetek? Válasz: Mert esik a hó! Közben meg ragyogó napsütés volt Dunakeszin:-D Persze kiderült, hogy Klaudia reggel hóviharban indult Sopronból, így aztán Dóri sem indult neki kocsival, merthogy jön a hó. Persze aztán később jött is:-)

Aztán megjött Draconiss-Dóri is, vállig gipszben, de ehhez képest nagyon fitten - a kezében egy mázsányi üdítővel:-) 

Aztán, ahogy múltkor: beszéltünk, beszéltünk, beszéltünk... Még mindig volt mondanivalónk, sőt, én úgy érzem, egyre több van:-D Nagyon sok mindenről gondolkodunk hasonlóan, érdekes, hogy nem érzem úgy, hogy én kirívok a lányok közül, pedig korban egészen máshol járok már, mint a többiek, de valahogy köztük nem érzem ezt, és ez olyan jó! S ahogy múltkor Anita is írta, annyi, de annyi mindenről lehetett volna még beszélgetni, biztos mindenkiben maradtak el nem mondott gondolatok. De majd legközelebb:-)

Közben a fini ebéd is elkészült, ettünk, sütiztünk. Aztán elkezdtük a mutogatást sorban... Ezeket már lehet látni a képeken, mindenki hozott valami új dolgot, amit csinál. Megcsodáltuk Anita nagyterítőjét a tulipánokkal, ami egyszer biztos el fog készülni, Klaudia karácsonyi terítőjét a 3-szálas hímzéssel, ami macerás, de nagyon szép lesz. XDórinál a babafalvédőt emelném ki, én biztos nem tudnám ilyen szépen összevarrni. Aztán felmentünk az emeletre, hogy ott megnézzük HDóri munkáit, mert Karesz már telefonált, mindjárt jön, mert már Pesten is hóvihar van, indulnunk kell gyorsan haza. Fent csak meregettük a szemünket, mert mindenhol Dóri munkái vannak, van, ami már a falon, van, ami még itt-ott várja, hogy a helyére kerüljön. (Köztük felfedeztem a holdas képecskét is, amit még Kata hímzett Botondnak.) S ott voltak a gyöngyös nőcik is, még keret nélkül, hát csodásak! Aztán lent elővette a többi dolgait is, a képeken látni, hogy beterítették az egész szőnyeget:-D S még nem is volt ott minden, mert nekem közben el is kellett sajnos jönnöm:-( Aztán láttam a képeken, hogy még mindig kerültek elő dolgok, pl. a Miki-csizmák. S azt hiszem, még nem is láttunk most mindent... S Hubbub-Dóri, te szeretnél többet hímezni:-DDD Hiszen úgy hímzel, mint a villám!

Szintén a képeken láttam, amiket DDóri hozott. Hát Dorottya, ahhoz képest, hogy mióta kínlódsz a kezeddel, megleptél bennünket újból, hogy mennyi mindent csináltál megint! Nem csodálkoznék, ha most is éppen hímezgetnél otthon, fittyet hányva a gipszedre:-D

Kár, hogy megint olyan gyorsan elszállt az idő! Sajnáltam, hogy Klaudia nem jött el velünk Győrig vagy Csornáig, de örülök, hogy nem volt gond este a vonattal. Mire hazaértünk, itt minden fehér volt. Állítólag nagy hóvihar volt erre, de mára már nyoma sincs a hónak. A ragyogó napsütés ma teljesen eltüntette.

Mit hagytam még ki? Örülök, hogy nem jöttem üres kézzel - most sütit nem tudtam sütni, mindenkinek hoztam valami ajándékot. Az eddigi házigazdáinknak tűpárnát hímeztem, az előbbi képen lehet ezeket látni. Klaudia is nagyon szép kis bannert hímzett Hubbubnak, nagyon tetszik. A MUK-jaimból hoztam el most néhányat, melyik hogy áll - sajnos, még maradtak itthon is. Úgy látszik, Hubbubtól kölcsön kell kérnem az egyik turbótűjét. Akkor végre befejeznék én is valamit mostanában:-) Igaz, a kötéssel most haladok valahogy.

S el ne felejtsem: megnézegettük Anita ausztrál újságját, nagyon szépek voltak benne! S aztán a csajok szuper jó könyveket is hoztak, most teljes dilemmában vagyok, mit is kezdjek olvasni, mert jó ötleteket kaptam. S Klaudia elhozta a csipkekendős könyvét!!! Hú meg ha... hát valami gyönyörűek! Köszönöm, Klau! Ma ezért órákon át csipkekendőmintákat nézegettem:-D Pedig én most egészen más dolgokat kötök... Állj, semmi kötő-MUK!

Még egy dolog: jó sárkány módjára nem hagyhatom ki, Lányok:-D Nagyon jó érzés volt ennyi, de ennyi ilyen "kövér" lánnyal együtt tölteni a napot, akik rajtam kívül mindannyian erős fogyókúrára szorulnak, ezt mindenki jól láthatja a képeken is:-DDD Na épp hogy "csak" kétszer vagyok akkora, mint ti:-DDD De viccen kívül, szerintem már a fogyókúra is látszik rajtatok, úgyhogy túlzásba ne vigyétek azért:-)

Szóval összefoglalva, nagyszerűen éreztem magam veletek, s én is nagyon várom a folytatást! Klaudia, akkor most csak 50 km-t kell majd megtennem? 

Sárkánytali 2008. november 22. szombat

Egy újabb csodálatos nap volt, amelyből hosszú időre feltöltekezhet az ember lelke:-) Sárkánytali volt ma HubbubDórinál! Most csak annyit: nagyon klassz volt, minden finom volt, nagyon jókat beszélgettünk, gyönyörű dolgokat nézegethettünk, minden, minden... Köszönöm lányok! Csak mint múltkor is, rövid volt! Hihetetlen, hogy el tud szállni az idő! Most egyelőre beszéljenek a képek, most töltöttem fel, egyébhez már fáradt vagyok. Holnap friss fejjel majd jövök még a beszámolóval.

Képek itt!

Sál és pulcsitervek

Készen lettem a bordó melírozott szőrös sállal, ami nekem lesz. Még a kilógó fonalakat kell eldolgoznom, aztán vehetem is fel, ha egyszer jön a hideg:-) Közben a napokban sokat olvasgattam a blogokat - a betegágyban ezt kiválóan lehet:-), s érdekes, nem is tudtam, hogy ilyen nagy divat ez a szőrös sál! Mindenfelé ilyeneket kötnek, oroszok, lengyelek, németek, angolok... Én meg csak megláttam múltkor azt az akciós kék fonalat, s gondoltam, jó lesz majd sálnak. Még paráztam is, vajon Briginek tetszik-e majd:-) De bejött, s még divatos is:-)

Elkezdtem egy mellényt is sötétlilából, aminek az elejébe majd teszek pár csíkot a sál anyagából. Csináltam mintakötést, azon egész jól nézett ki, remélem, készen is fog majd tetszeni. Már majdnem kész a háta. Majd később mutatom, ha már az eleje jön.

Közben meg elkezdtem Briginek is egy pulcsit a türkiz fonalból, de nem vagyok tőle elragadtatva. Vagy a minta túl szoros, vagy a fonal túl vastag, nem tudom. Bár a mintában jóval vastagabb fonalból írják. Valahogy olyan kemény lett az alsó passzérész, ha lerakom, szinte megáll, mint egy csizma:-) Ebből bontás lesz, aztán valami másik minta. Mutatom, hogy melyik lenne a kiszemelt pulóver, meg az elkezdett rész. A sötétzöld pulóvert akartam megkötni. S itt egy másik, ami tervben van, a sárga, amit zöld pamutfonalból kötnék. De majd csak szép sorjában:-)

Kert és virágok

Azt mondják, holnaptól jön az igazi hideg. Nem is bánom, hiszen már november 20. van, s a naspolya még mindig nem akar beérni. Máskor már októberben enni lehetett, most meg még nagy része a fán van. De amit leszedtünk, az sem puhult meg, nem csípte meg a hideg. Gyerekkoromban imádtam a naspolyát... Csak nagyon ritkán lehetett ilyet látni a zöldségesnél... Most, hogy van kertem, persze tettünk bele ezt is, pedig főleg én eszem csak. Egyre szebb a fácska, egyre terebélyesebb, s most összel nagyon szép!

Ebben a késő őszi melegben még a hortenzia is olyan szép volt, teljesen bepirosodtak a levelei.

Bent a lakásban meg a hibiszkusz hozott még két utolsó virágot. Egészen érdekesek voltak, szinte bőrszerűek voltak a szirmok, s az egyik csak másfél hét után virágzott el. Pedig a többi virág nyáron 3-4 nap múlva esett le.

Így állnak a hímzéseim

Megint eltelt egy pár nap... Amilyen lendületben voltam a blogolással legutóbb, aztán teljesen leálltam vele. Kedden reggel elmentem a suliba, de teljesen rosszul voltam. Igazából már hétfőn lázas voltam megint, s persze megint csak 16 fok volt a suliban. Aztán kedden már a legkisebb helyiséget látogattam sűrűn, így nem is mentem már be az első órámra, irány a doki. Valami megfázásos-fosós vírust nyeltem be, így aztán eddig az ágyban henyéltem. Most már javulóban vagyok, le is kopogom:-) Szombaton már üde és friss szeretnék lenni - különben hogy fogok én Hubbubnál vasalni? :-DDD

Na de a hímzéseket akartam mutatni, ahogy állnak. Szó szerint... Amit mutatok, az a Taj Mahal, a Ralina-féle táska meg a Maryse-házikók. Ez utóbbi most kicsit hülyén néz ki, mert októbertől  mindig  az adott hónapot hímezgettem, így most teljesen hiányos minden július óta. De nem baj, előbb-utóbb mindegyik hónap elkészül majd:-) 

Ezeket már a múlt héten mutattam a kistopikon, ebből is látszik, hogy azóta nem böktem még bele egyikbe sem. Apropó, kistopik! Az előbb akartam bele írni néhány szót, s nem tudtam belépni, egyszerűen nem engedett be. Ilyen még nem volt. Délelőtt is benéztem, akkor meg még a topik se jelent meg, csak a címe, s látszólag minden hsz eltűnt. Nem tudom, már megint mi a fene van...

Kötögetek (is)

Mostanában többet kötögetek, mint hímzek. Sajnos a beígért összevarrások még mindig késnek, halogatom, halogatom. Vettem megint akciós fonalakat, most majd kötök Noncsónak is, Briginek is 2-2 pulcsit, Karesznak is kijön belőle egy, meg talán még magamnak is. Elkészültem a kék szőrös sállal, Brigi nagyon szereti. Nekem már készül gy bordó-lilás melírozott fonalból, mindjárt készen is lesz. Noncsóé lila lesz, Brigi kért még egy barnát is.

Sütizés

Közben Brigi-napot is tartottunk még októberben, akkor kipróbáltam én is a Draconiss-féle csokitortát. Hm, nagyon fini lett! Hát ezzel nagyon csínján kell bánnom, mert ha sokszor készíteném, nem tudnám megállni a folyamatos bűnözést:-) Na jó, amíg tartott a tortából, addig a kenyéradagomat persze elhagytam. 

November elején is volt egy kis sütizés, Karesz névnapja. Egy csokiszerű sütit csináltam neki, a netről vettem valahonnan, a neve sportszelet. Finom volt, kekszes az alapja, a tetején meg egy vékony réteg színcsoki van. Miért is szeretm én a csokit? Na persze, mi más után áhítoznék, ha egyszer cukros vagyok? Miért nem tudom én a húst szeretni?

Gyerekkori emlékek

Még adós vagyok a gyerekkori emlékeimmel is. Heni és Anita hívott játékba engem is.

A játék lényege (Childhood Memories):
1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyermekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!

Mivel ilyen lusta voltam, hogy csak most írom le az emlékeimet, ezért én már nem jelölök tovább senkit, hiszen már szinte mindenki blogjában olvashattam erről.

Gyermekkori emlékek... mi is jut először eszembe. Talán az első egy óvodáskori. Előbb elmélkedtem Kálmán Józsi barátomról, s éppen most a találkozón emlegettük fel azt az esetet, ami kiskorunkban történt. Anyuék az ő szüleivel együtt elmentek Pestre, ha jól emlékszem, színházba. Mi meg Józsival az én nagymamáméknál aludtunk. Délután kint voltunk játszani, aztán persze elkódorogtunk valamerre. A közelben új házakat építettek, már kezdett sötétedni, s mi beleestünk egy hatalmas gödörbe. Valószínűleg az alapot kezdték kiásni. Sehogy sem tudtunk kimászni, hiába kiabáltunk, sírtunk... Aztán egy juhász ment arra hazafelé, ő hallott meg bennünket, s abotja segítségével húzott ki onnan. Közben már mindenki minket keresett, mama, papa, anyunak a 4 öccse... Kaptunk is a mamától rendesen, persze csak szóban:-) S most tudtam meg anyutól, hogy ő erről nem is tudott, nem szóltak nekik a mamáék:-)

A másik, ami eszembe jut, azok a gyerekkori kirándulások, nyaralások... 3 évesen a Balatonon, ahol éjjel apu lábára estem, mert persze én akartam aludni az emeletes ágyon, s ahol kis vödörben hordtam a vizet az ismerős bácsi kopasz fejére:-) Utazások Budapestre, Állatkert, Vidám-park... nagyon szerettem. S nyáron mindig elutaztunk vasárnaponként Komáromba, a strandra. Még mindig a számban van az íze annak a csokis piskóta sütinek, amit anyu sütött ilyenkor. Sose ettem azóta olyan finomat. S az első tavaszi napokon mindig elmentünk Öreg-kőre, ibolyát, gyöngyvirágot szedtünk. Apu, öcsém meg én felmásztunk a barlangba, anyu meg addig kipakolta lent a piknikes táskát.

Már akkor is nagyon makacs voltam (merthogy bika lennék). Anyu biciklivel vitt az oviba, s ahhoz nekem volt egy párnám. Egyszer nagyon dacosan érkeztem haza, s a lépcsőházban az ajtónk előtt földhöz vágtam a párnámat. Anyu azt mondta, hogy addig nem mehetek be, amíg fel nem veszem, Ő unta meg hamarabb:-) Várt, várt, aztán kénytelen volt behívni:-)

Osztálytalálkozó

Még az előző bejegyzésemhez: Nem tudom, miért van az, hogy csak akkor tudom odébbvinni a képeket, ha kis méretet választok csatoláskor, akkor viszont nem lehet nagyítani már. Szóval az előző kép Uwe Bohmot ábrázolja, csak nem tudtam a megfelelő szöveghez húzni:-)

Még októberben osztálytalálkozónk volt az általános iskolai osztályunkkal. 35 éves... Szép hosszú idő! Volt, akivel azóta nem is találkoztam... Csak egy 15 éves találkozónk volt, amin alig páran jelentünk meg. Most azért jó sokan összejöttünk, olyan jó volt újra látni őket! Először csak nagyokat néztünk, hogy ki kicsoda, aztán egyre inkább a régi arcokat láttuk már egymásban. A szeme mindenkinek a régi volt:-) Gyerekkori barátnőm, Rüdiger Mari szervezte meg, s nagyon jól össze tudta hozni a csapatot. Köszönet neked, Macus innen is! A másik barátnőm is ott volt, Szeli Kati, akit nyolcadikban elvittek sajnos Siklósra, azóta se láttuk egymást. S ott volt Kálmán Józsi, a legjobb barátom, mondhatom, hogy csecsemőkoromtól. A szüleink összejártak, pici korunktól állandóan együtt voltunk. Aztán sajnos ez megszakadt, talán akkor, amikor először lett fontos az, hogy ki lány, ki fiú:-) Kár, hogy a fiú-lány barátságok egy idő után megváltoznak.

Néhány kép mutatóba, hogy is nézünk ma ki. Sajnos a találkozót a temetőben kezdtük, Pap Dezső sírjánál. Szerencsére még csak ő az egyetlen, akit elveszítettünk az osztályból. Deske, nyugodj békében!

Újra billentyűzetet ragadok:-)

Mostanában nagyon elhanyagoltam a blogomat, pedig lett volna mesélnivalóm éppen. Nem is tudom, mi volt velem. Többször is ideültem a géphez, hogy írok, aztán mindig elmaradt. Ma a kis topikon is írtam, hogy valahogy olyan punnyadt vagyok hetek óta. Csak úgy sodródom az eseményekkel, nem én alakítom a dolgaimat, hanem azok engem:-) Mindig arra vágytam, hogy legyen szabadidőm, annyi de annyi tervem volt az őszi szünetre is. Ez volt idáig a leghosszabb őszi szünet, s lám, milyen jól elszúrtam. Pedig már napokkal előtte tervezgettem, miket fogok elolvasni, kihímezni, megkötni, elrendezgetni a holmikat stb. Aztán majdnem egész idő alatt csak néztem ki a fejemből. Persze volt házimunka, a szokásos temetőlátogatás hazautazással stb., de mégis úgy éreztem a szünet vége felé, hogy nem csináltam semmit egész idő alatt. Még a legjobb nap volt az utolsó szombat, amikor egy délután-este végignéztem a hatrészes Büszkeség és balítéletet:-) Utána mindjárt jobb lett a kedvem is:-)

Ma elhatároztam, hogy nem mehet ez így tovább, végre írok ide is, meg mindenhová. Első lépésként felültem a szobabiciklire, s miközben tekertem, újra megnéztem a Ház a tónál című filmet. Talán negyedszer immár:-) Nagyon szeretem azokat a filmeket, amelyekben Keanu Reeves van, imádom:-) Érdekes, hogy XDóri kedvenc pasijaiból több nekem is nagyon bejön, Colin Firth, Keanu Reeves, Nicholas Cage. Bár nekem a legnagyobb kedvencem egy német színész, Uwe Bohm. Szerepelt egy-két Cobra 11-ben, ezen kívül talán még két filmjét játszották itthon a tévében. Régebben a német tévében szoktam nézni a Hárman c. krimisorozatot, abban ő volt az egyik nyomozó, Peter Lombardi. Bécsben játszik a Burgtheaterben. Nagy kár, hogy messze lakom Pesttől, mert idén vendégszerepelt nálunk, ő volt Peer Gynt, olyan szívesen megnéztem volna!

Aztán írtam végre hozzászólást a kistopikra is, s láss csodát, még képeket is sikerült felraknom! Nagyon örülök neki, mert mostanában már nagyon elkedvetlenített, hogy az irományaim rendre elrepültek az éterbe az nlc-n, s képeket egyáltalán nem engedett feltenni. Mégiscsak jó dolog, hogy párocskám kitúrt engem a rendes géptől, nekem most csak a picuri maradt. De erről sikerül a fórumozás, hurrá:-)

Most megpróbálom összeszedni a dolgaimat, miről is akarok írni. Volt osztálytalálkozó, meginvitáltak gyermekkori emlékezésre, valamiket alkotgattam is...

Kipécéztek - 2.

Na végre van egy kis időm, hogy leírjam a válaszaimat. Közben örömmel láttam, hogy akiket én (is) kipécéztem, már többen írtak is magukról 7 dolgot. Jó ez a kis játék, annyi új dolgot lehet így megtudni mindenkiről!
Elgondolkodtam rajta én is tegnap óta, mit is írjak magamról. Először nehezen jöttek a gondolatok, aztán meg hirtelen annyi lett, hogy azt sem tudom, melyikkel kezdjem. Na lássuk:

1. Alapvetően introvertált, befelé forduló vagyok. Talán ezért is választottam a tanári hivatást, így a nap nagy részében kénytelen vagyok kifelé fordulni:-) Gyerekkoromban álmaim foglalkozása a tolmács volt, majd a pszichológus, de akkor mindkettő olyan elérhetetlennek tűnt. Most olyan gyerekeknek próbálom "tolmácsolni" a német nyelvet, akiknek zöme ennek mereven ellenszegül:-), s az eltelt majd' 3 évtized alatt sok-sok sérült lelkű gyerekemnek voltam "pszichológusa" (is).
2. Szomorú vagyok amiatt, hogy olyan messze vagyunk a családunktól. Amióta lányaink kirepültek, a legközelebbi rokon is 110 km-re van tőlünk, a gyerekeink meg 160-ra innen. Nincs mese, előbb-utóbb közelebb kell költöznünk. Legszívesebben egy kis házikót szeretnék, közel mindenkihez, egy olyan helyen, ahol nyugodtan lehet biciklizni, sokat úszni, erdőben gyalogolni.
3. Szeretek olvasni, imádom a papír mindenféle formáját. Karesz szerint már beteges, hogy mennyire féltek könyveket, újságokat, papírokat. Amikor új füzetet kezdek, szinte ünnepi érzés fog el, s fizikai fájdalomként élem meg, ha valaki egy új, tiszta papírlapot meggyűr vagy tépkedve lapoz egy folyóiratot.
4. Mindig érdekelt az ezotéria, s mindenféle dolgok, amelyek számunkra (még) megmagyarázhatatlanok. Nem vagyok vallásos, de hiszem, hogy van célja annak, hogy itt vagyunk a földön, s mindennek megvan a maga ideje.
5. Tipikus bika vagyok, nagyon makacs. Sokáig türelmes vagyok, de ha kihoznak a sodromból, akkor öklelek. Régen sokat rágódtam apró-cseprő dolgokon, sérelmeken, ma már tudatosan túllépek bosszantó dolgokon, s igyekszem a szépet meglátni mindenben. Én is azt vallom, hogy ha rámosolyogsz a világra, a világ is visszamosolyog rád. S ez beválik, sokszor tapasztaltam! Örülök annak, hogy az iskolában még mindig tudom szeretni az úgynevezett rossz gyerekeket is.
6. Szeretem az állatokat. Ha lenne rá lehetőség, sok-sok állatot bevállalnék itthon, így csak az egy-két (néha több) macsival élünk együtt. Érdekes, hogy velem minden macskám beszél, s ezt értsétek szó szerint:-)))
7. Nagy hibám, hogy egyszerre mindig sok dolgot akarok csinálni, s így sokszor nem érek valaminek a végére. Egyszerre 4-5 könyvet olvasok, több mindent hímzek, kötök úgy, hogy az előzőket még nem fejeztem be. Valahogy úgy érzem, mintha lemaradnék valamiről, ha csak úgy simán tévéznék vagy zenét hallgatnék. Valamit közben mindig csinálok még. Jó lenne, ha befejezném pl. a kötéseimet rendesen. Egy-két nap alatt megkötök valamit, aztán elteszem a szekrénybe, s képtelen vagyok összevarrni készre. Aztán egyszercsak nekidurálom magam, s 2-3 óra alatt elkészül. De akkor minek várok vele sokszor hónapokat?
+ Még egy dolog magamról, mert ezt nem hagyhatom ki: már egy éve a legnagyobb vágyam az, hogy a betegségeimből, gyógyszereimből próbáljak valamit lefaragni. Jó lenne elhagyni az inzulint, s a "halálos négyesemet" legalább lejjebb csökkenteni, ha megszüntetni nem is tudom teljesen. Úgy érzem, most már több mint egy éve elindultam egy jó úton. Biztos vagyok abban, hogy napról napra jobb lesz. S mivel a blogom alapvetően hímzős blognak indult, azt is megemlítem, hogy a javulásomat sokban segítettétek ti is, többi blogoló társak, régi s mostani fórumosok, kedves hímzőtársaim:-)

Kipécéztek:-)

Tegnap este olvasgattam mindenféle blogokat, akkor láttam ezt az új játékot. Éreztem, sorsomat én sem kerülhetem el:-))) Draconiss-Dóri kipécézett magának, így színt kell vallanom:-) Kis türelmet kérek, addig is összeszedem a gondolataimat, egyelőre főzés és némi házimunka következik.
A szabályok:
1. linkeld be a blogodba azt, aki kipécézett
2. ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi
3. pécézz ki 7 embert, nevezd meg őket és linkeld be a blogodba
4. egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban, hogy ki lettek pécézve.
DDóri belinkelése megtörtént, a 2. lépés kicsit még várat magára, de itt van a lista, akikre én (is) kiváncsi vagyok:

Amotae
Belinda
Brunyi
Christine
Delfike
Jucus
Szazu

Azért hímeztem is:-)

Régen mutattam már hímzést is. Kicsit haladtam a Taj Mahallal, erősen le vagyok maradva a házikós SAL-lal, ez már biztos nem készül el idén. Nem baj, majd jövőre:-) A legtöbbet a Ralina-féle táskát bökögettem esténként, most így áll.

Közben Briginek elkezdtem kötni a sálat a világoskék szőrös fonalból. A Reatex akciós fonalaiból választottam ezt. Elég hosszú szőrei vannak, megkötve majdnem olyan, mint egy szőrme. Kiváncsi vagyok, fog-e majd tetszeni a lánykámnak. Olyan jó finom puha és meleg!

Macsikáim 3 hónaposak

Már régem mutattam a cicóinkat. Misu-Pamacs(ka) és Fekete Szini vasárnap lesznek 3 hónaposak, most a legszebbek! Misu a napokban tanulja a tetőnjárást, kétszer is úgy kellett onnan leszedni:-) Végre sikerült őket Pelyheske mamával együtt lekapni.