Életjel:-)

Úgy látszik, benyelt a suli:-) A legutóbbi blogbejegyzésem aug. 23-án volt, látszik, hogy 25-től újra dolgozom. Megint nincs időm semmire sem:-( Lassan azért már összekapom magam, még a fejemben is rendbe kell tennem a dolgaimat:-) Idén 15-féle dolgot tanítok, úgyhogy a lyukas agyamat munkára kell fognom, hogy újra működjön rendesen:-)
Azért a boldogságfüzetbe is van mit beírnom (bár még nem tettem meg, de remélem, hétvégén már arra is jut majd időm, hogy írogassak bele)! Idén nagy öröm ért!!! Újra kaptam matekórát!!! Két éven át nem jutott nekem matek, pedig azt úgy szerettem tanítani! Akkor úgy éreztem, hogy elvették az életem egy részét... S most, mikor nem is reméltem már, hogy matekóráim lesznek, megkaptam 3 osztályt (a sulinkban össz-vissz 4 osztálynak van matekja, a 9-10-ben)!!!
S megismerkedtem a héten az új osztályommal is. 28-an vannak, de holnaptól már 29-en. Öt éven át együtt töltjük majd a napjainkat, cukrászok, szakácsok, szobafestők lesznek. Így 4 nap után azt mondhatom róluk, hogy tetszenek, szerintem lehet belőlük nagyon jó csapatot kihozni majd. Tavaly kirepültek a 18-19 éveseim, most olyan nagyon kicsik ezek a kilencedikesek:-) Vannak köztük még olyan igazi kisgyerekek. Vannak még olyanok, akiknek még van hit és bizalom a szemében, ez olyan jó! Aztán később ez valahol elveszik, a nagyobbaknak már se céljuk, se terveik. Nem tudom, hol romolhat ez el. Mi magyarok, amúgy is olyanok vagyunk, sok-sok megfáradt, elfásult ember, alig látni mosolygó arcot. Szeretünk panaszkodni, van, akinek semmi sem jó, van, aki még a jóban is talál valami rosszat, amin aztán lehet keseregni. Pedig azt mondják, hogy ha mosolyogsz a világra, a világ is visszamosolyog rád.