Kissé lepukkanva

Mostanában nem igazán vagyok a topon (s akkor ez még enyhe kifejezés). Tele van már a puttonyom a magyar iskolaüggyel. Lassan már semmim nincs ahhoz, hogy tanítsak, se tananyag, se íróeszköz, se papír, se semmi, ellepett teljesen az adminisztráció... Oké, hozzászoktam már. De hogy miért kell nekem egy hete 15 fokban tanítanom, azt magyarázza meg valaki! Elgémberedett ujjakkal próbálok körmölni a táblánál (a még létező) krétával, s közben nagykabátba öltözött, didergő, köhögő gyerekek ülnek velem szemben. Ez elképesztő! Kezdem elveszíteni a pozitív látásmódomat! S közben hallgatom a híreket a derűs tanévkezdésről, a digitális táblákról stb. Merre haladunk?