Hogy valami jó is legyen

Legalább a lovas párnát befejeztem végre, ennyi az össz sikerélményem a napokban. Ma fel is adtuk, úgyhogy a lovacska már vágtázik Kecskemét felé! Ennek legalább örülök, hogy valamelyik dévai gyerkőcnek örömöt szerezhetek vele. Annyira szabályosan, takarékosan próbáltam öltögetni, mert féltem, hogy valamelyik fonalból kevés lesz, aztán mindegyikből maradt is egy kicsi:-)

A baba és a játék állatok készülgetnek még, szép lassan. Minden nap egy csöppet. Vannak délutánok, amikor csak úgy nézek ki a fejemből. Nagyon megfáztam, nem vagyok jól, és valahogy belefáradtam mindenbe. A hímzéseimet már napok óta elő se vettem, pedig mindig elhatározom, hogy majd ma... Aztán mégse. Igazság szerint nem is tudom, melyikhez lenne kedvem. Most valahogy egyikhez sem. Talán alkotói válságba estem. Remélem, hamar elmúlik. Pedig tegnap este még az új mintarészt is kinyomtattam nagy lelkesedéssel, amit Ralina feltett a táskából. Aztán nem böktem mégse egy árva x-et se.

Azért a kötött kezdeményeket lefényképeztem, amiből már látni valamit. A babát és a sötétebbik bárányt. Talán hétvégén majd lesz időm arra is, hogy készre varrjam és kitömjem őket.

Kissé lepukkanva

Mostanában nem igazán vagyok a topon (s akkor ez még enyhe kifejezés). Tele van már a puttonyom a magyar iskolaüggyel. Lassan már semmim nincs ahhoz, hogy tanítsak, se tananyag, se íróeszköz, se papír, se semmi, ellepett teljesen az adminisztráció... Oké, hozzászoktam már. De hogy miért kell nekem egy hete 15 fokban tanítanom, azt magyarázza meg valaki! Elgémberedett ujjakkal próbálok körmölni a táblánál (a még létező) krétával, s közben nagykabátba öltözött, didergő, köhögő gyerekek ülnek velem szemben. Ez elképesztő! Kezdem elveszíteni a pozitív látásmódomat! S közben hallgatom a híreket a derűs tanévkezdésről, a digitális táblákról stb. Merre haladunk?

A palacsintás habtekercs:-)

S itt a másik recept. Ez az, amit igazán jól el lehet rontani, amint a mellékelt ábra ia mutatja:-) Valamiért vagy lágyabb lett, vagy nem tudom, mi történt vele, de a sütőben azonnal megadták magukat, s kis palacsintákká változtak. Valójában szép kis tekercseket kellene látnunk, de most csak ezzel a képpel tudok szolgálni:-D

Habtekercs

40 dkg liszt, 3 tojássárgája, 1 cs. margarin, 1 dkg tejben felfuttatott élesztő - ezeket összegyúrjuk. 2 cipót formázunk belőle. Pihentetés után vékonyra kinyújtjuk, rákenjük a tölteléket, feltekerjük, és ujjnyi vastag csíkokat vágva, tepsibe tesszük. Lassú tűznél sütjük.

Töltelék: 3 tojás habjába 30 dkg cukor, gőz fölött tovább verjük. Kókuszreszeléket vagy diót szórunk bele.

A tésztát lehet pihentetni akár egy napig is, hűtőszekrényben.

Zöld golyók Mikinek:-)))

Végre hozzájutok, hogy leírjam a sütik receptjét, amelyeket a talira vittem.

Akkor először is a zöld golyók XDóri fia, Miki kedvéért:-)

Hamis marcipán

Hozzávalók: 14 dkg búzadara, 6 evőkanál tej, 14 dkg margarin, 20 dkg darált keksz, 25 dkg porcukor, 2 db mandula aroma

A búzadarát leforrázzuk a tejjel, és 5 percig állni hagyjuk. A margarint, a darált kekszet, búzadarát, porcukrot és mandula aromát összegyúrjuk. Kókuszreszelékbe, tortadarába vagy kakaós cukorba forgatjuk a masszából formázott golyókat. Egy éjszakára hűtőbe tesszük.

Ui: Én most dupla adagot csináltam. 30 ml-es keserű mandula aromám volt, ennyit raktam a két adaghoz. Ebben a sütiben az a legjobb, hogy nem lehet elrontani:-D Jó étvágyat hozzá!

Nyereményem HubbubDóritól

A Sárkánytalin megkaptam HDóritól a sorsoláson nyert képet is, az afrikai nőcit. Nagyon szép, és irtó apró kis x-ekkel készítette. Ráadásnak még két afrikai figurát is kaptam hozzá, nagyon jól mutatnak így együtt! Jó lenne valami jó kis helyet találni a lakásban, hogy egymás mellett tudjam őket elhelyezni! Még egyszer köszönöm szépen, Dóri - ja és persze Kolosnak, hiszen ő húzta ki a nevemet:-)

Maga a díj!

Úgy látom, rettenetes szómenésem lett:-) S még a díj szóba sem került igazán!

Szóval itt van ő, maga a Sárkánydíj! Igazi, kézzelfogható, kinyomtatott díjakat kaptunk ám! S amikor hazaindultunk, mindenki kapott még külön ajándékot is:-) Amikor kinyitottam a borítékot, nagyon megörültem - szép kis tűtartót és ollóőrt hímzett nekünk DDóri, ráadásul a fájós kezével. Már használatba is vettem őket, s közben néha elnézegetem, eszembe jutnak a szombati poénok (s mosolygok magamban, mint Klaudia és HubbubDóri).

Az ollóőrrel kapcsolatban eszembe jutott még valami:-D Amikor megérkeztünk Dórihoz, s megcsodáltam a Muchát, az asztalon ott feküdt egy kis darus olló, rajta ugyanilyen kis ollóőrrel. Én rögtön a kezembe vettem, mert még sose láttam élőben ilyen ollót, nekem csak ilyen kis prosztó van. De előbb-utóbb beruházok egy ilyen madarasra. Az ollóval a kezemben odamentem Dórihoz, mondani neki, hogy micsoda szuper ollója s ollóőre van, s akkor olyan furán nézett:-DDD Most már értem - hiszen ilyen a mi meglepetésünk is! Azt hiszem, mindannyian nagyon örülünk neki.

Sárkánytali 2008. szeptember 13. szombat

Nagyon szép nap volt a szombati!!! A boldogságfüzetemben legalább 20 oldalt betöltene, ha az első gondolataimat odaírtam volna. Persze én a szokásos fáziskéséssel :-D most jövök csak az élménybeszámolóval.

Szóval megtörtént a nagy díjátadás, mindennel, ami kell hozzá: csajos, dumálós, hímzésmutogatós nap volt, fincsi kajákkal, sütikkel, a csodálatos Draconiss-csokitortával, na meg persze díjjal és ajándékkal! De menjünk sorjában!

Hol is kezdjem? Szombaton reggel Klaudiát a buszállomáson vártuk. Amikor beállt a busz, s ő leszállt, rögtön megismertem! Pedig ugye még sose láttam, csak egy pici arcképen a neten, de tényleg teljesen Klaudiás:-) Aztán Karesz vitt bennünket tovább kocsival, mi meg közben mindenféléről elbeszélgettünk. Villámgyorsan elrepült az idő, hirtelen azt vettük észre, hogy már Vácrátóton vagyunk:-) Pedig 200 km-t tettünk meg addig!

Ott álltunk Dóriék háza előtt, bent pedig két kutyus. Egy aprócska pindur, meg egy félelmetesen hatalmas másik. Közben kijött Dóri, s kiderült, hogy a méret nem minden (kutyában sem) - a picurka a veszedelmesebb:-DDD

Jó korán érkeztünk, még csak 11 óra volt. Dóri nagyon ügyes volt, az ebéddel, tortával már teljesen készen volt. Finom bóléval várt bennünket. Már ahogy beléptünk, a nappaliban megcsodálhattuk a Mucha-csaját, ami már be van keretezve, valami gyönyörű!!! S hamarosan elkészül a fekete párjával is. Szinte hihetetlen, hogy a kép hímzett, szinte fotó finomságú, nagyon tetszik! S itt van a falon a szégyenlős (vagy inkább morc?) tündérke is, akinek XDóri szerint farka van:-DDD Később, ahogy szétnéztünk, láthattuk, hogy mennyi-mennyi dolgot csinált már Dóri. Itt is, ott is van egy-egy sk. munkája, s mind nagyon klassz. Na de nem dicsérem itt tovább, mert még visszaveszi tőlem a Sárkánydíjat:-DDD

Aztán megérkezett Anita, őt már láttam egy-két képen, s aztán HubbubDóri és XDóri is, akiket a legrégebben ismerek, bár szombatig csak virtuálisan. Velük a fűszernövényes RR barátságkendőnk egy életre összekötött (legalábbis remélem, hogy ők is így érzik)! S a mostani RR-ünkben már DDóri is benne van, olyan jó! Kár, hogy Klaudia és Anita nem lesz ott a terítőmön.

Mindenki pont olyan, mint amilyennek elképzeltem őket. A blogok valóban sokat megmutatnak az emberből, főleg, ha valaki a teljes énjét vállalja benne, s nem csak egy elszigetelt oldalát mutatja. Végül is nem lehet csak hímzéses dolgokat mutogatni, az ember a blogját azért írja, hogy leírja a gondolatait, a vele történt dolgokat.

Ezután mi is volt? Ja, igen, ezután beszéltünk, beszéltünk, beszéltünk:-DDD Dóri nem győzte újramelegíteni az elkészült finomságokat. Most kellene írnom, hogy minden kihűlt, hideg volt a leves, minden íztelen, sótlan stb. Hát azért se leszek most sárkányos:-DDD Nekem nagyon ízlett minden. Igaz, hogy a nagy dumálások közepette kihűlt a fini húsleves, de finom volt. Nagyon jó volt a töltött káposzta! Aztán az olaszos husi a hasábburgonyával, s hozzá a paradicsomsaláta! Bár Anita szerint csak csipegettünk, én dugig ettem magam! Persze nekem tartóztatni kellett magam, mert a csokitorta nagyon csábítóan nézett ki!

Aztán ebéd után megint csak beszéltünk, beszéltünk. A lányok biztos fini sütiket hoztak, kinézetre nagyon jól néztek ki. Sajnáltam is, hogy nem kóstolhattam meg XDóri háromszínű sütijét, sem Anita gesztenyés kiflijét:-( Remélem, majd egy következő talin ezt pótolhatom, Lányok. Remélem, megbocsátjátok, hogy most kihagytam, de a házigazdánk csokitortáját mindenképpen meg kellett kóstolnom! (S mivel cukorbeteg vagyok, sajnos választanom kellett, mert több nem fér bele.)

Hirtelen azt vettem észre, hogy annyit beszélgettünk, hogy majdnem 3 óra lett! Meg is ijedtem, hiszen Karesz 4-re ígérte, hogy visszajön értem, mert még visszafelé is meg kell tenni a 200 km-t, s közben még a szüleinkhez is benéztünk útközben. S még akkor hol van a nap fénypontja?! A hímzések!!! El is kezdtük a nagy mutogatást rögtön! HubbubDóri természetesen hatalmas "hajókofferral" érkezett, hát igen, az egyik fő-fő-MUKkos:-DDD Alig fértek el a nagy étkezőasztalon a munkái, pedig talán ha a felét elhozta a műveinek. Csodaklassz a Maryje, a Ralina-táska, a Waterlilies (!!!), a csészikék, minden nagyon szép élőben! De amitől teljesen elámultam, az a Fassel Velencéje! Semmiféle fotó nem adja vissza annak a képnek a színeit, egyszerűen "ragyog" az a kép! Ahogy ránéz az ember, szétárad benne az öröm:-) HDóri, gyerünk gyorsan befejezni az aprókákat, s hímezd újból a Velencét, már alig várom, hogy készen lássam!

Aztán jöttem én a mutogatással. Én is csak egy részét vittem el a megkezdetteknek. Hát igen, a MUK nagy úr:-) Most, hogy keresgéltem a dolgaim közt, mit is vigyek magammal, most szembesültem a MUK-ok tömegével:-D Valamelyik nap talán számba is veszem itt a blogban, hogy mit, mikor, meddig. Egy évtized se lesz elég befejezni az eddigieket... Pedig most mennyi-mennyi szépséget láttam... A szokásos szindróma, amikor mások hímzéseit csodáljuk: ezt is, ezt is meg kell csinálnom!

S aztán XDóri... A lány gyöngy fülbevalóval!!! S az a Lanarte-kert! S az ő Maryje mennyire más, s az is milyen szép! Kár, hogy sokáig pihentetni kellett a kezét, olyan szépek a munkái. Az RR-kendőket mindig ő küldte nekem, s én mindig csak ámultam, hogy micsoda szép a fonákja a hímzéseinek!

Anita... Aki megküzdött a barnás színekkel az esküvői képen - amin, mint tudjuk, nem Lenin volt:-DDD Kár, hogy azt nem láttuk élőben! De itt volt a barna-narancs Ralina-táska, nagyon szép! S a picike lovas - pár öltés az egész, s mintha mégis élne a ló. Szép lesz a saját tervezésű zsoltár! Anita elhozta Brunyi RR-kendőjét is, amire egy páran külön is hímeznek. Nagyon szép! (Erről jut eszembe, az én terítőmön is vannak még üres helyek...)

Klaudia is egész szép pakkal érkezett... Végre láttam a gyöngyikéket a Mirabilián... Meseszép lesz az a nőci, finom, légies! Gyönyörű mind: a pici bannerek a csodacsipkével, a sárga Ralina-táska, az RP-szív, a Victoria sampler, mit hagytam ki? A macis falvédő... S ő hozott ajándékot is DDórinak, forró csokis bannert fini étcsokival. (Bevallom, én is terveztem ajándékot, de aztán csak a sütikre futotta az energiámból. Mindenkinek szerettem volna egy kis zöld sárkányt kötni - de pszt, lesz még találkozó, ugye? - :-D)

Ezután következtek Fősárkányunk munkái:-) Meg is lepődtem, DDóri mindig ritkán mutogat a topikon - de akkor csodákat! -, s nem is gondoltuk volna, hogy már ennyi befejezett munkája van! Először körbejártunk a házban, megnéztük a keretezett hímzéseit. Láthattam élőben a könyvespolcos macsit, ami régi vágyam, már akkor figyelemmel kísértem az elkészültét, amikor Dóri még a régi nagytopikon mutogatta. A kedvemért Ágnes nadrágját is elővette a szekrényből, amire egy szép lófejet hímzett. Ez még mindig gyönyörű, pedig jó régen elkészült már, s megért pár mosást! Aztán Dóri csak hozta, hozta az asztalra az újabb, és újabb dolgokat - nekünk csak kerekedett a szemünk:-DDD Két (!) készülő Ralina-táska - egyik szebb, mint a másik -, terítők, fehérneműtartó, bannerek, hihetetlen mennyiségű RR...

Ekkor értem már meg is érkezett Karesz, s Brigi lányom is jött vele. Szerencsére még meg tudtuk kóstolni a Draconiss-tortát is, megérte várni rá! Nagyon fini volt, ezt Brigi is tanúsíthatja! DDóri, remélem, meglepsz majd bennünket a receptjével, ilyet okvetlenül csinálnom kell!

Hihetetlenül gyorsan elszállt ez a nap, sajnos, nekem haza kellett indulnom. Köszönöm, Lányok ezt a szép napot! Jó időre feltöltekeztem örömmel, s már nagyon várom a következő találkozót!

Egyelőre befejezem, nem is tudom, befér-e a blogba:-D Még folytatom.

További képeket felraktam az albumomba itt.

Készülődés

Hú, már olyan izgatott vagyok, holnap reggel indulunk Klaudiával a talira!!! Már alig várom a találkozást a lányokkal. Nem is írtam még a nagy örömhírt sem, ami ért: HubbubDóri blogos szülinapján én nyeretem meg azt a csodás afrikai képet, amit ő hímzett. Legnagyobb meglepetésemre Kolos engem sorsolt ki, nagyon-nagyon örülök neki:-))) S ami a legjobb az egészben, Hubbub blogja aug. 24-én született, s az én életem párja, Karesz is. Ezért nagyon-nagyon megérdemeljük, hogy a sors nekem kedvezett, ez egyben ajándék lesz mindkettőnknek:-))) Ha minden igaz, akkor Dóri holnap el is hozza magával, már alig várom, hogy élőben láthassam a képet (is)!
Csináltam sütit is. Persze ilyenkor lehet jól elrontani, amikor az ember úgy rákészül... A hamis marcipán az fini lett, azt nem lehet szerencsére elrontani, nem kell sütni. A diós habtekercsem viszont érdekes formát öltött. Valahogy lágyabb lett, mint máskor, s szétterültek a tepsiben, mint a palacsinta. Azért az ízük jó. Csúnyák, de talán finomak. Majd holnap kiderül:-)

Családi ünnep

Még a múlt vasárnap nagy családi összejövetel volt öcséméknél! A szűk család volt együtt, s 21-en voltunk:-) Sőt, Mirtill kutyával együtt 22-en:-))) Volt együtténeklős köszöntés, szülinapok, névnapok, aztán nagyon finomakat ettünk, ittunk. Nagyon jól éreztük magunkat!

Pénteki jelentés - csütörtökön:-)

Nos, hímzés terén nincs sok újdonságom, sőt, mondhatnám semmi:-( Azért a lovas párna végre már a finisben!

Elkezdtem kötni a dévai gyerekeknek az állatkákat, illetve babát is. Egyelőre itt egy nyuszikezdeményt látni, meg a baba lábát:-) Már kicsit haladtam velük a fotó óta is. Elég nehezen kezdtem a harisnyakötőkkel való kötést, először mindig beleakadtam a sok tűbe. Köszönet Ancsának! Ő nagyon klasszul, fotókkal illusztrálva írta le a lusta macs mintáját, s abból merítettem én is segítséget a nyuszilábhoz.

Újra saját kenyér

Jó ideig kenyérsütővel sütöttem kenyeret, mindenféle magvas és teljes kiőrlésű, tönkölybúzás fajtát kipróbáltunk. Nagyon szerettük. Aztán kb. 1 éve elromlott valami a sütőmben, alul a lapát alatt kiesett a csavar, s többé nem működött a dolog. Egyszerűen kifolyt alul a víz, amikor elkezdtem betölteni a hozzávalókat.

Innen már a boldogságfüzetben is folytatódhat a dolog:-))) A múlt héten elővettem, mit lehetne vele kezdeni. Karesz próbálta javítgatni, jó hosszú ideig elpepecselt vele, aztán jött a szikra! Beletett az aljába 3 db pénzdarabot, s így be lehet rendesen feszíteni a keverőlapátot! Sose jutott volna eszembe:-) Azóta sorban sülnek a kenyérkék. Ráadásul anyósomtól múltkor nagyon szuper diabetikus kenyérlisztet kaptam, valami isteni kenyerek lettek belőle! Kár, hogy már fogytán van... Hm, mindjárt megyek is, bekészítek egy újabb sütést.

Macsikáim

Régen mutattam már az új generációt is:-) Már fickándoznak rendesen, ugrálnak, mint az őrültek:-) Tegnap már gyakorló egeret is hozott az anyjuk, de még nem nagyon tudtak vele mit kezdeni. Fogták a szájukban, és nagy büszkén vitték ide-oda:-)

Már nevük is lett: a fekete Szini, a fekete-fehér Misu. S itt egy kép a büszke mamáról, Pelyheskéről is.

Fonalak és tárolók

Folytattam a kötőfonalak bespájzolását is:-) Pár napja megjött az újabb rendelés is, lesz miből kötögetni ősszel-télen! Ezzel el is szabadultak a házban a kötőfonalak, gyakorlatilag már mindenhol felütik fejüket:-) Ezért aztán kaptam hozzájuk most már tároló kosarakat is, hogy legyen valahol helyük is. Igaz, hogy műanyagból vannak, de nagyon praktikus, mert ha üresek, akkor éppen egymásba helyezhetők, egyébként meg egymásra rakhatók, ilyet eddig én nem is láttam még. Mindjárt kaptam is belőle 10-et, meg egy ígéretet is Karesztól, hogy majd lesz nekik készítve szép, méretre szabott szekrényke is, ha majd átalakítjuk a kisszobát. Addig is a szekrényekben itt-ott lesznek elrejtve, ahol éppen elférnek majd. Egyelőre itt tornyosulnak a szobában, félig már megpakolva, s (velem együtt) várják a szabad időt, hogy a helyükre kerülhessenek.

Életjel:-)

Úgy látszik, benyelt a suli:-) A legutóbbi blogbejegyzésem aug. 23-án volt, látszik, hogy 25-től újra dolgozom. Megint nincs időm semmire sem:-( Lassan azért már összekapom magam, még a fejemben is rendbe kell tennem a dolgaimat:-) Idén 15-féle dolgot tanítok, úgyhogy a lyukas agyamat munkára kell fognom, hogy újra működjön rendesen:-)
Azért a boldogságfüzetbe is van mit beírnom (bár még nem tettem meg, de remélem, hétvégén már arra is jut majd időm, hogy írogassak bele)! Idén nagy öröm ért!!! Újra kaptam matekórát!!! Két éven át nem jutott nekem matek, pedig azt úgy szerettem tanítani! Akkor úgy éreztem, hogy elvették az életem egy részét... S most, mikor nem is reméltem már, hogy matekóráim lesznek, megkaptam 3 osztályt (a sulinkban össz-vissz 4 osztálynak van matekja, a 9-10-ben)!!!
S megismerkedtem a héten az új osztályommal is. 28-an vannak, de holnaptól már 29-en. Öt éven át együtt töltjük majd a napjainkat, cukrászok, szakácsok, szobafestők lesznek. Így 4 nap után azt mondhatom róluk, hogy tetszenek, szerintem lehet belőlük nagyon jó csapatot kihozni majd. Tavaly kirepültek a 18-19 éveseim, most olyan nagyon kicsik ezek a kilencedikesek:-) Vannak köztük még olyan igazi kisgyerekek. Vannak még olyanok, akiknek még van hit és bizalom a szemében, ez olyan jó! Aztán később ez valahol elveszik, a nagyobbaknak már se céljuk, se terveik. Nem tudom, hol romolhat ez el. Mi magyarok, amúgy is olyanok vagyunk, sok-sok megfáradt, elfásult ember, alig látni mosolygó arcot. Szeretünk panaszkodni, van, akinek semmi sem jó, van, aki még a jóban is talál valami rosszat, amin aztán lehet keseregni. Pedig azt mondják, hogy ha mosolyogsz a világra, a világ is visszamosolyog rád.