Kézimunkáimról - keresztszemes hímzés, kötés; a könyvekről, amelyeket olvasok; macsekokról s mindenféle egyéb dologról, ami érdekel. S ahogy egyre jobban leszek, remélem, minél több kirándulásról is beszámolhatok.

---------------------------------------------------------------------------------------------


2009-01-14

Szenteste nálatok - régen és most 2.









Végre eljutottam ide, hogy behozzak valamit a lemaradásaimból. Írok a karácsonyainkról, ahogy azt Hubbub-Dórinak ígértem, hmmm...már nagyon régen. Most leírom gyorsan, mielőtt még eljönne a 2009-es karácsony is:-DDD

Gyerekkori karácsonyainkról szép emlékeim vannak. Amíg csak egyedül voltam, arról kevés emlékképem van. Csak annyi, hogy nagyon szép fánk volt, finom ételek voltak, s mindig gyönyörű szép babákat kaptam. Aztán amikor 7 éves lettem, már ketten voltunk gyerekek öcsikémmel. Sokáig hittünk a Jézuskában, apuval mindig sétálni mentünk, megnéztük, melyik házakba érkezett már meg a karácsonyfa. Jó volt nézni az ablakokon át a fényes égőket. Akkor volt a legszebb, amikor a hó is elkezdett közben esni... Érdekes, emlékeim szerint régen sokkal többször volt hó karácsonykor. Aztán mire hazaértünk, mindig éppen már elment a Jézuska:-DDD - ott állt a szép fa és alatta az ajándékok. Nekem egy bánatom volt gyerekkoromban: mivel Éva vagyok, a névnapom valahogy mindig egybefolyt a Szentestével, mintha nem is lett volna:-) Aztán, amikor férjhez mentem, ez megváltozott - most már van igazi névnapom is:-D
Ma már furcsa talán, de nekünk régen a narancs és a földimogyoró is azt jelentette, hogy karácsony van. Az év többi részében nemigen kaptunk ilyesmit, maximum a Mikulás-csomagban volt, de karácsonykor egy csomót ehettünk!
Amikor már gyerekeim lettek, mi is próbáltuk hasonlóan széppé tenni nekik a karácsonyi napokat. Először én díszítettem, Karesz sétált velük - egészen addig, míg egyszer rámdőlt a fa, és a törött üvegdíszek belefúródtak a hátamba:-D Ezután megpróbáltuk valahogy együtt előkészíteni, aztán közösen elmentünk sétálni, s mire megérkeztünk, minden a helyén volt:-D Persze voltak nagy kapkodások is! Az első években, amikor még Nyergesen laktunk mi is, mint anyuék és anyósomék, a következő menetrend alakult ki: már délben faállítás, hogy korán vacsorázzunk, mert este eljöttek anyuék és anyósék is. Természetesen nem mindig jött össze minden időben, volt néha némi idegeskedés - de aztán végül minden jól alakult. Aztán a következő 2 napon mi mentünk át a szüleinkhez.

Aztán elköltöztünk Csornára, 106 km-re az otthoniaktól. Na innentől jó darabig jövés-menés volt a karácsony. A szenteste a miénk volt, de azért sokáig nem lehetett fennmaradni, mert másnap indulás ... egyik nap ebéd, s karácsonyozás anyósoméknál, este alvás anyuéknál, másnap családi ebéd öcsémékkel. Ezeket tulajdonképpen szerettem, mert jó együtt lenni a családdal, de mindig egy kicsit elveszett az, amit a karácsonyban szerettem régen. Szenteste után a többi napon csak úgy pihengetni, együtt lenni, együtt játszani a gyerekeimmel, férjemmel. Lassan megöregszünk, és mégis mindig csak utazunk - utaztunk a karácsonyi napokon.
Mostanában meg már még nehezebb a dolog. Noncsó már férjnél van, most már azt is össze kell hangolni, hogy ők melyik nap melyik szülőhöz, melyik nagyszülőhöz mennek. Egy-két évben most már csak hármasban karácsonyoztunk Brigivel, aztán Noncsóék később jöttek. Persze 25-én, 26-án azért még mindig találkoztunk otthon, a szüleinknél a teljes családdal, csak már nem alszunk ott. Ahogy idősödik az ember, úgy érzem, egyre jobban esik a saját ágyamban aludni, a megszokott helyemen:-)

Azért remélem, hogy még sok karácsonyt tudunk majd eltölteni családi körben. Néha jó előkeresni a régi fotókat a régebbi évekből, s látni, hogyan nőnek a gyerekeink, milyenek voltak, s hogyan változnak a testvérem fiai... Néhány fotót fel is teszek ide a régi karácsonyainkról. Egy kép a csornai ünnepi kivilágításról... Aztán egy jó régi kép: Noncsó van rajta anyuval meg én a pocaklakó Brigivel... Aztán itthoni karácsonyok, az egyiken még Bruni kutyánkkal...hogy szerette a karácsonyt, s milyen régen nincs már velünk:-( Az egyik képen öcsém fiai még milyen picikék:-)

Most látom, jó hosszúra nyúlt a beszámolóm...

3 megjegyzés:

Kata írta...

Légyszi nézz be hozzám ujra:-)
http://katakrea.blogspot.com/

Dora írta...

De szeretem a régi képeket!
Tetszett a beszámolód!

Nekem is ez lenne a vágyam, hogy nyugis karácsonyi napok, pihenés. Engem sem vonz a rohangálás, ezért is különböztünk össze anyukámmal :(

Soleil írta...

Kata, köszönöm a felkérést - hamarosan sor kerül rá, hogy teljesítsem:-)
Dóri, emlékszem még a bejegyzésedre. Nektek ráadásul kétfelé is kellene menni, nekünk legalább ugyanott laktak a szüleink. Hát így jár, aki messze költözik:-D

Kész munkáim

Készülő munkáim