Kézimunkáimról - keresztszemes hímzés, kötés; a könyvekről, amelyeket olvasok; macsekokról s mindenféle egyéb dologról, ami érdekel. S ahogy egyre jobban leszek, remélem, minél több kirándulásról is beszámolhatok.

---------------------------------------------------------------------------------------------


2009-03-10

Várom a tavaszt!



Na megpróbálok újra írogatni valamit ide a blogomba, nagyon elhanyagolt mostanában szegényke... Sikeresen kikeveredtem az influenzából és egyéb nyavalyákból, de valahogy csak nem találtam még magamra. Én nem is értem, mi történt, de azt hiszem, valamilyen titokzatos módon a kezembe került Dorottya egyik elfekvő ásója, s azóta sikerült magam egyre mélyebben beásnom. Jó mélyre...

Talán tegnap voltam a mélyponton. Erősen elgondolkodtam azon is, hogy van-e értelme egyáltalán annak, amit dolgozom. Amit ugyan tanításnak nevezünk még, de inkább nevelésnek lehetne nevezni, sőt, mostanában esetleg idomításnak... Bár egyik kollégám szerint nem tanítani, hanem bohóckodni járunk be:-D Van benne valami... Sajnos a társadalmunk jelenlegi zűrzavara egyre inkább meglátszik a gyerekeinken is. Elkeserítő... Anarchia, káosz, durvaság egymás iránt, figyelmetlenség, az érdeklődés (szinte teljes) hiánya, s a teljes céltalanság. Minden mindegy, úgyse vár az életben semmi jó. Ma ilyen egy átlagos 15-19 éves szakiskolás élete. Ilyen? Nem tudom ezt sehogy sem elfogadni. S látom, ahogy évről évre haladunk egyre rosszabb állapotok felé, s közben ezt mindenki tehetetlenül szemléli. Nem is folytatom, csak felhergelem magam vele. Holnap folytatom a szélmalomharcot...

Hiszen most a tavaszról akartam írni, hogy már mennyire várom. Talán már a napfény is nagyon hiányzik, azért jött elő a pesszimista látásmódom. Iszonyúan fáradtnak érzem magam... Hamarosan itt van március közepe, most már jönnie kell a változásnak. Ha süt majd a napocska, minden könnyebb lesz. Gyermekeimmel a pénteki március 15-i ünnepélyre készülünk, legalább ez jól megy. Bár ma már erre is lasszóval kell összefogni az embereket...

Három hete kaptam két jácintot, mára már teljesen kivirultak. Legalább ezek már a tavaszt idézik. Jó látni a hófehér virágokat a két ablak közt, bár ma már látszott, hogy megkezdődött az elvirágzásuk. Állítólag majd ki lehet tenni őket a kertbe, meglátom, megmaradnak-e jövőre is. S a kert is érzi már az új évszakot, elöl már bújnak a nárciszok, tulipánok, már látni a pünkösdi rózsa hajtásait is. A hátsó kertben már indulnak a rügyek a gyümölcsfákon.

Mögöttünk egyelőre hatalmas tavak vannak, itt a Kisalföldön mindenhol áll a víz. Már a szomszédunk kertjének a sarka is víz alatt van, remélem, több eső most már nem lesz. Egyik kollégám mondta tegnap, hogy ez már tiszta Amerika!  Minden házban úszómedence van, csak itt a pincében...

4 megjegyzés:

Dóra írta...

Végre valami életjel! Szerintem is jöhetne már teljes gőzzel a tavasz. Jövő héten már Sándor, József, Benedek, akik állítólag zsákban hozzák a meleget:)

Mai diákok? Passz. Én az egyetemen a pár évvel alattunk lévő évfolyamokat is furcsának találtam. Teljesen más zenét szerettek, más dolgoktól lelkesültek fel és állati tiszteletlenek voltak egy csomó tanárral... Nem lehet könnyű így tanítani.

Soleil írta...

Igen, Dóri, már éledek:-DDD Jöhetne már a meleg! Ha Sándor, József, Benedek nem hozzák, majd mi hozunk a jövő szombaton:-DDD
Hát nem könnyű így tanítani... a legrosszabb az egészben, hogy ráadásul én még szeretem is őket:-D Teljesen elegem van belőlük, de ha nem megyek suliba, már másnap hiányoznak. Nem vagyok egészen normális:-DDD

Delfike írta...

Örülök,hogy ismét írtál a blogodba.Én is már nagyon várom a tavaszt,a jó időt,hogy végre a bicikli is előkerüljön és ne csak itthon üldögéljek...többnyire egyedül...21-én remélem nagyon jó idő lesz :))

Anita írta...

De jó, hogy írtál, szeretem olvasni! :-))

A tavaszt én is várom, tulipánok már nálam is bújkálnak, meg lassan pattanak a rügyek egy-két növénykén, úgy de úgy mennék már a kertbe, főleg, hogy látom az ablakból, hogy milyen szép idő van.

Kész munkáim

Készülő munkáim