Egy hete szombaton jöttünk össze újból Szombathelyen. A sok orvos- és laborlátogatás miatt csak mostanra szedegettem rendbe a képeimet annyira, hogy fel tudjam tenni az albumba.
Már nagyon várom, hogy véget érjen ez az egész cécó, s az életem visszatérhessen a rendes kerékvágásba. Annyi dolgom, tervem van a nyárra, s így folynak el a napok haszontalanul. A legrosszabb, hogy este sosem tudhatom, reggel mire kelek, kezem-lábam mozog-e rendesen:-( Azért egy jó hír már van, úgy tűnik, hogy az autoimmun betegség kizárható. A másik irányban meg még vizsgálatok lesznek, de ha beigazolódik a diagnózis, az legalább gyógyítható:-)
Közben Katitól gyógyító energiát kaptam, köszönöm:-) S talán Ami sem haragszik, ha az ő mondatait mantrázom:
Remekül érzem magam. Én irányítom a sorsomat. Bármit el tudok érni.
1 megjegyzés:
sok a jó hír és örülök neki hogy hallok rólad:))
Megjegyzés küldése