Keresztszemes Kiállítás 2010. - Campona

Ígértem, hogy még írok a kiállításról néhány szót. Egész idáig a képeket rendezgettem, alakítgattam, hogy majd tudjam mutatni nektek is. A blogírásban ez a legmunkásabb dolog, a fotókkal való foglalatoskodás. Észre sem veszed, s órák repülnek el közben. Csoda, hogy én mindig fáziskésésbe kerülök?:-DDD

Visszatérve a kiállításra... 4 éve vágyakoztam, hogy végre én is lássak egy ilyet. A 2006-os évem (a betegségeskedésemen kívül) azzal telt, hogy állandóan mintákat és fázisfotókat nézegettem a neten:-) Az orosz hímzők olyan részletes fotókat tettek fel mindig, hogy csak ámultam és bámultam! Ez volt a hörcsögösködés éve, amikor az ember még mindent begyűjtött, ami xszem volt:-D Ez az év, meg persze a következő... meg a következő:-D De azért már enyhült a láz:-)

Akkoriban csak mások fotóin tudtam követni a kiállításokat, s most végre én is saját szememmel megcsodálhattam a műveket. Nagyon szépeket láttam, s most már tudok tervezőket, címeket kapcsolni sok-sok képhez. Mennyi-mennyi információ gyűlt össze az agyamban a 4 év alatt, mióta először léptem be a hímzős fórumokba:-) S közben jött a sok felismerés: én ezt is szerettem volna már, meg ezt is, ezt is... Mintha nem lenne itthon 30 elkezdett hímzés (s akkor a kötésekről meg néma csönd legyen)!

Közben az is kiderült, hogy Brigi is képes volt végignézni a műveket, pedig nincs oda a hímzésekért:-) S még tetszett is neki sok minden: a tündérek, Monge manói, a szamuráj... Karesznak legjobban a grafika vászonra vitele tetszett, a lányfej. Nekem a kedvencem a sok-sok egyéb között egy pici kis mediterrán képecske, tengerpart, levendulák - először észre sem vettem a sok régi kedvenc között.

S nagyon jó volt Dórival délután újból végignézegetni:-) Még ma is fülig ér a szám, mondhatnám azt is, hogy most boldog vagyok:-D

A kiállítás képeit itt megnézhetitek.

Réges-régi vágyam...

... teljesült vasárnap. végre én is megnézhettem az Országos Keresztszemes Kiállítást! Már évek óta nagyon szerettem volna egyszer eljutni oda, s most végre sikerült! S hogy még ráadás is legyen a nagy örömömhöz, együtt néztük meg Dórival:-D Délután 2 utánra beszéltük meg a találkozót, ezért délelőtt gyorsan körbeszaladtam a kiállításon, mindent lefotóztam, hogy délután már ne ezzel kelljen foglalkoznom, tudjunk szabadon beszélgetni.

Azt hittük, Marikával jön majd, vártuk a babakocsis anyukát:-D Aztán egyszercsak megjelent... Matyival, a legnagyobb fiúval. Matyi is kiváncsi volt persze a hímzésekre, hiszen 2 éve ő is kapott díjat a kiállításon. Megnéztük a kiállítást - erről később még külön... Megismerkedtünk Tűzlilivel is, eddig csak a blogját olvastuk. Szépséges dolgokat hozott a boltjából, csupa akciós készleteket, terítőket, mintákat. Nagyon nehéz volt megállni, hogy ne vegyek semmit, de sikerült:-) Majd ha a MUK-ok elkezdenek fogyni...

Aztán leültünk egy kávézóban, s nagyon jót beszélgettünk. Már nagyon hiányzott. Jó-jó a blogolás meg az emailezés, de azért az élőszóban beszélgetést nem pótolja semmi. Dóri elhozta az aktuális hímzéseit, a Bluebellt, a Water babaköszöntőt meg a Cappucinot. Nagyon szép mind, legjobban a tündérke szárnya tetszett, hogy milyen jól mutat a Kreinikekkel! Azért klasszak ezek a csillogós meg gyöngyös dolgok... erről jut eszembe, én még mindig nem fejeztem be a Sárkány-tündért, már ideje lenne:-)

Én csak két dolgot vittem mutatni, egy hímzést, egy kötést. Az RR-eken kívül szinte csak a Powell-képet hímeztem, amit a Sárkány-lányoktól kaptam 1 éve. Aztán pénteken mégiscsak blokkoltam a lila-fehér Swallowtail kendőt, azt mutattam még - elvileg a mozizáshoz vittem, ami ugye elmaradt:-D

Matyi meg elmesélte nekem, hogy miket olvasott mostanában. Hát 9 éves létére nem semmi, hogy mennyit olvas, ez nagyon jó! Olyan értelmes, okos kisfiú, Dóriék igazán büszkék lehetnek rá. Kár, hogy olyan gyorsan eltelt az idő, mert ugye sietni kellett haza Marikához. Ránk meg még várt a 160 km hazafelé.

Pár percünk még maradt arra, hogy beszaladjunk az Éva Kézimunkába, mert hímzővásznat szerettem volna venni. Hát szemem-szám elállt itt, mert én még ilyen üzletben nemigen jártam. Sopron és Győr között még nem találtam olyan helyet, ahol ismernék a hímzővásznat:-( Itt végre találtam olyat, amit kerestem. Elnézelődtem volna itt egy darabig, de sajnos menni kellett. Nagyon jó volt ez a délután, kicsit feltöltekeztem, s újra megjött a kedvem a hímzéshez is:-D Remélem, lesz még ilyen máskor is.

Boldogságos napok sorozata

Olyan jó napjaim vannak mostanában, hogy csak na! Még a végén hozzászokom, hogy csupa-csupa jó dolog van:-D

Kezdődött mindjárt szombaton... Elindultunk itthonról, a lányainkhoz mentünk, de útközben köszöntöttünk névnapot Anyunál, szülinapot Anyósomnál. Mindenhol elidőztünk, beszélgettünk egy kicsit, aztán irány Budapest. Megnéztük nagyobbik lányoméknál a frissen kifestett lakást, nagyon szép lett, nagyon bejönnek nekem a színek, csodaszép! Aztán olyan jó volt végre beszélgetni, együtt lenni. Ez a legrosszabb, ez a nagy távolság, nagyon keveslem az ilyen alkalmakat, sokkal több kellene. Csak úgy repült az idő, jó későre járt, mire átmentünk a kisebbik lányunkhoz aludni. Persze ott is csak beszéltünk, beszéltünk tovább:-D Persze késő éjjel lett, mire elaludtunk.

Így aztán a másnapra tervezett mozizásból nem is lett semmi. Akkor keltünk, amikor kezdődött volna a film:-D A mozizásból így csak egy fotó lett a mozi előterében:-DDD Azért mozi nélkül is jól telt a napunk, jót ettünk, aztán még csatangoltunk egyet a Camponában. Brigiék a bicikliket nézegették, én meg ... de ez már a következő bejegyzésben folytatódik:-)

A lila-fehér uruguay-i csipkefonal

Már megmuattam Dóri csipkés Baktusát, most mutatom az első kendőt, ami ugyanebből a fonalból készült. Ez egy Fecskefarok (Swallowtail) kendő. Jó régen befejeztem már, még a Csipkekötő fórumos lányokkal, Annamariékkal kötöttem együtt, de még mindig nem blokkoltam. Most már ideje lesz, még egy-két hét, s jön majd az ősz. A nuppokat nem szerettem olyan nagyon:-) Bár azóta már kötöttem még egy ilyen kendőt, s akkor sokkal gyorsabban haladtam a bogyókkal.

Itt is köszönöm Annamarinak a magyar fordítást, sok minden megvilágosodott az agyamban az ő segítségével. Már vagy egy éve nézegettem ezt a mintát angolul, s mindig halogattam, hogy belebökjem a tűmet. Annamariék megadták a kezdő lökést:-D

Egy kis RR - Marcsi kendője

S itt egy újabb darab a Teáskannás RR-ből, az epres kannácska. Marcsi kendőjére hímeztem szeretettel:-) Csak ámultam, mikor megjött hozzám ez a kendő, csodálatos horgolással állította össze Marcsi ezt a terítőt a hímezhető részekből. Iszonyú munka lehetett, s nagyon szép lett! Nagyon jó volt hímezni, s most kivételesen a mintát is nagyon egyszerű volt követni. Érdekes, itt a pirosakkal nem kínlódtam úgy, mint a citromnál. Ott belekeveredtem a sok hasonló sárgába:-D

Most várom a következő kendőt.

Kötés, ami legutóbb elkészült

Még júniusban készültem el - kicsit megkésve - a babás ajándékkal, amit Marikának szántam. Persze Dóri is kapott hozzá valamit:-D Marikának pici kis kardigánt kötöttem. Elég nehéz dolgom volt - utoljára Noémi lányomnak csináltam ilyet, s azóta bizony eltelt 30 év!  Ebből is látni, hogy nagyon nem szeretek kardigánt kötni:-D Bármit megkötök, csak ne kelljen gomboláspántot csinálni, na meg összevarrni... brrr. Erről tanúskodnak a szekrényben várakozó UFO-k is:-D Hosszasan tanulmányoztam a kötős lapjaimban a bébiméreteket, majd tervezgettem, s ez lett belőle. Amikor elkészült, nem gondoltam volna, hogy ez a pindurka valami rámegy egy babára... s mégis:-) Dóritól lopiztam el a fotót, ahol Marika bizonyítja, hogy milyen aranyosan mutat a kis kardigánban.

Dórinak mindenképpen akartam kötni egy csipkekendőt. Aztán gondolkodtam, hogy pici babával most mit is kezdene egy háromszögletű csipkecsodával. Azt mindig igazgatni kell, sáltű stb., nem célszerű. Aztán német blogokban láttam a csipkés Baktusokat, s ilyet csináltam a lila-fehér uruguay-i fonal maradék részéből - majd mutatom azt is, amit először kötöttem belőle:-) Ez elég keskeny, hosszú, jól a nyakba lehet tekerni, mint egy sálat. Remélem, a színe is tetszik új gazdájának.

Tényleg használt...

a gyógyvíz, még mindig egész jól vagyok mozgásilag:-DDD Nagyon-nagyon örülök! Most egész vígan kötögethetek már.

Ma végig is böngészgettem az idei fotókat, mit is csináltam, amit még nem mutattam. Egész sok dolog összegyűlt! Idáig válogattam, most kezdhetem az alakítgatást, hogy majd a blogba is feltegyem ezeket. Hát... végignézve az idei termést, jószerivel csak kötöttem. Alig találtam hímzésből fázisfotót, s az is szinte mind RR-hímzés. De azért majd mutatom sorban:-D

Akkor először is kezdem azzal, amit most kötök. Most csak egy kis ízelítő belőle... Remélem, pár nap múlva már mutatom készen is.

Gyógyító gyógyfürdés Bükön

Tegnap végre elmentünk Bükfürdőre. Egy próbát tettünk arra, hogyan reagál a reumás nyavalya a termálvizekre. Hatféle vízben, 28-tól 35 fokosig próbálgattuk, egész nap lubickoltunk, úszkálgattunk, vízitornáztunk, de többnyire csak úgy dagonyáztunk:-D Nagyon jó volt!!! Miért is nem mentünk eddig?!

S még használt is! Ma mint a kisangyal secperc alatt kiteregettem a dupla mosást, még az ujjaimat is tudtam mozgatni. Mindjárt jön ám vissza az életkedvem is:-D Ma már kötögettem is egy kicsit - már nagyon hiányzott! 

Jó nagy elmaradásban vagyok mindennel, de kezd megjönni a kedvem ahhoz is, hogy újból írjak. Most már csak folytatni kell:-D

De most megyek, a mai szobabicikliadag még hátravan.

Augusztus van...

Csak azt nem értem, hogyan s miként lett ilyen hirtelen augusztus? Ez a 2010-es év olyan nekem, mint Salvador Dali képe. Elfolyó idő... Ha nem kapok időben észbe, lassan már a karácsonyi üdvözletet írhatom ide:-D

Augusztus 3. van. Apai nagymamám ma lenne 112 éves.