Kézimunkáimról - keresztszemes hímzés, kötés; a könyvekről, amelyeket olvasok; macsekokról s mindenféle egyéb dologról, ami érdekel. S ahogy egyre jobban leszek, remélem, minél több kirándulásról is beszámolhatok.

---------------------------------------------------------------------------------------------


2010-10-20

Késő őszi...


...lustulás vett erőt rajtam. Valahogy nincs kedvem semmihez, csak úgy néznék ki a fejemből. Vagy csak nálam is egyre erősebben feltörnek azok a gondolatok, hogy kell-e a blogolás... Látom többeknél is, akik velem együtt kb. 3 éve fogtak blogírásba, hogy egyre ritkulnak a bejegyzések.

Az elején még hetente több bejegyzés, fázisfotók, kreatív tevékenység bemutatása, mindenféle gondolatok... Én is régebben azonnal fotóztam mindent, s már raktam is fel a blogba, hogy mutathassam, mit is csinálok, hol is tartok. Aztán már csak fotók, gyors letöltés a gépemre, s hosszú-hosszú szünetek után néha valami a blogba is. Hát most ez már úgy néz ki, hogy fotózok, sokat, még lelkesen... - de már a gépre sem töltöm át a fényképezőről, sokszor csak napok múlva. Mi lesz a következő fokozat? :-D

Pedig lenne annyi mondanivalóm! Volt megint találkozó Szombathelyen - már másfél hete persze:-) Végre összerendeztem a képeket, s rövid beszámolót azért még írok róla ide.

Történtek mindenféle jó dolgok is, sőt, mondhatnám, csupa jók történtek:-DDD Idén még a sulit is egészen rózsaszínben látom! Azt hiszem, a tavalyi év volt a mélypont, akkor találkoztam a legkevésbé érdeklődő diákokkal az óráimon. Idén elmondhatom, hogy időnként éppen úgy élvezem a tanítást, mint jó pár évvel ezelőtt, amikor még ez a nagy nihilizmus nem tört be a gyerekeink közé. S nagy szó, hogy a matekórákon is vannak értelmes és figyelő tekintetek:-) Persze ott van az ellenkező véglet is:-( De mindenképpen úgy érzem, hogy elindultunk a gödörből felfelé. Jó érzés:-)

Szóval semmi nem magyarázza, hogy mégis, mi ez a nagy lustaság rajtam. Talán ez ez állandó sötétség, a borongós idő? Egész nap olyan, mintha estefelé járnánk. Pedig imádom a reggeleket:-) Újra gyalog járok dolgozni, már vagy 4-5 éve nem tettem... Az a reggeli fél óra séta teljesen kikapcsol, felvidít, egyszerűen jólesik.

Kötés, hímzés... hát az kevés van mostanság. Olvasás, blogolvasás... - vajon minek kell egy nap 1000 blogba benézni? :-))) Ha erről le tudnék szokni, mennyi, de mennyi időm lenne másra! Nektek hogyan sikerül?

7 megjegyzés:

CathlenKata írta...

Végre jelentkeztél te elveszettke:-)
Jó olvasni, hogy minden oké és jól is vagy.
A blogolásról meg ne mondj le,nagyon inspiráló tud lenni ha nézegethetem a mások munkáját. Igaz én most kb fele annyit töltök a net előtt mint régebben, így marad időm mindenre.

Annamari írta...

Jó, hogy újra itt vagy!
Vannak ilyen szakaszok. Van, hogy eltűnök, van hogy jövok, és állandóan jövök.
De én is próbálom limitálni a gép előtt töltött időmet, és valóban, több marad kötni. Meg egyebekre, na.

Dóra írta...

Évi, átküldöm pár napra Kareszt. Le fogsz szokni a blogokon lógásról. Amint látja, hogy megy a gép, jön, hogy ő isnézeget. Rögtön kattingatni akar, youtube-on vonatokat nézni. Végül inkább kikapcsolom a gépet:(

A blogolási kedv meg tényleg kicsit hanyatlik. Végeredményben ez is hobbi, néha vannak alkotói válságok itt is.

A leveledet várom;)

Kriszti írta...

Mi lenne, ha naponta csak 500 blogot neznel meg Az is mar haladas lenne!:DDD Ne hagyd abba a blogolast,hiszen en meg csak ket honapja ismerlek:)))

Soleil írta...

Kata, látod, még megvagyok:-D Csak nagyon kevés az idő, hétköznap fáradt vagyok blogolni - mármint agyilag -, a hétvégék meg olyan gyorsan elröpülnek.
Annamari, én is örülök, hogy itt vagy:-) Láttam, megint csipkézel, majd mutasd!
Dóri, küldheted Kareszt:-DDD Nálam az a baj, hogy mostanában az összes hobbim hanyatlik... De biztos jön majd a változás ebben is. A levelem, hát az meg tudod, még érik:-) De már minden nap gondolok rá, hogy írok...csak nem jutok el a megvalósításig. Akárcsak a kannás kendővel, amit majd neked küldök.
Kriszti:-DDD Nem hagyom abba... S különben is, majd úgyis találkozunk megint:-)

Dora írta...

Évi, de örülök, hogy jól alakulnak a dolgaid! :)))))))))

Én is el vagyok veszve, én is le vagyok fáradva hétközben, kifolyik a kezemből az idő. Tök furcsa, régen meg olyan lassan ment minden.
Nekem sem sok erőm van blogot írni, legalábbis nem olyan intenzitással teszem, mint korábban.
De sokan hasonlóan vagyunk mostanában azt hiszem.

Soleil írta...

Dóri:-))) Én is olvasom ám, mikor mi van veletek, még ha nem is igen kommenteltem mostanában.
Igen, szó szerint folyik az idő. Mindig csak azt veszem észre, hogy már megint péntek van, aztán meg hirtelen hétfő:-) S mindjárt karácsony...

Kész munkáim

Készülő munkáim