Megbeszéltük a világ nagy dolgait:-D, aztán persze megmutogattuk, ki mivel hogyan haladt - nem haladt az elmúlt időszakban. Nálam még mindig favorit a tündérkéje, ami csodaszép! A másik gyönyörűség, a Lanarte-Samantha, amit remélem újból elővesz és folytatja a hímzését. Megcsodáltam a fonalkészletét is (persze csak egy részét:-D), s azt a zongorakesztyűt is, ami még a párjára vár. Én ilyet tuti nem tudnék kötni!
Aztán elmentünk Klaudia új munkahelyére, a csokoládéműhelybe. Hmmm, nyaminyami.... hát valami csodákat láttam (s picit azért kóstoltam is)! Nagyon szuper hely, s biztos nagyon jó munkahely is, tágas, barátságos, világos, nem utolsósorban nyugis. S körben látni közben az egész várost, nagyon klassz! S ott a sok finomság... még jó, hogy én ettől távol vagyok:-D De azért most ettünk Karesszal egy kis sütit. S én ittam egy fincsi teát is, Pina Coladat, nagyon ízlett! Klaudia, még egyszer köszönöm a szép napot:-D
Vittem ám ajándékot is magammal, egy csipkeszélű kendőt kötöttem Klaudiának. Szerintem nagyon jól áll neki:-D A színét nehéz visszaadni, egyik kép sem mutatja a valódi színt, valahol a sárga és a halványnarancs között.
A többi kép itt megtalálható.