Hát ez nagyon durva, január 1-jén írtam itt utoljára. Jó lesz felébreszteni a blogomat Csipkerózsika-álmából. Még a végén úgy járok, hogy ebben az évben egyetlen bejegyzéssel zárok. De nem, azt nem hagyom:-) Szeretnék újra blogolni.
Idén történt sok minden. Sok minden jó dolog, s sajnos rossz is, de már keveredek ki abból is.
Nagy-nagy boldogságunkra újabb unokánk született, Elza Mária szeptember 8-án. Így már két kis unokánk van, Zali és Elzi:-) Holnap majd teszek fel róluk képet is, ma már túl késő van, hogy a fotókat szerkesztgessem.
Idén nem sokat kreatívkodtam sajnos, kötéseim, hímzéseim mind álltak eddig. Csak nagyon keveset tudtam bökögetni, aztán július közepétől már egyáltalán nem. Egy ronda gyógyszerallergia csúnyán a padlóhoz vágott, de aztán valahogy sikerült rendbe jönnöm. Sajnos fellobbantott bennem egy tenyéri-talpi pikkelysömört, ami nagyon megnehezíti az életem, de talán most már kezdem tudni uralni a helyzetet. Folyamatosan keresem a javulás módját, ha valamelyikőtök hasonló helyzetben van, s talált valami jó gyógymódot, kérem, ossza meg velem is.
Most már hetek óta kerülgetem a fonalaimat, a félbehagyott hímzéseket, bizseregtek már az ujjaim, gondolatban már napok óta hímzek:-) S ma végre eljött a nagy nap! Négy hónap szünet után ma végre hímeztem! Beleböktem az Elzinek szánt babaköszöntőbe, nagyon jó érzés volt végre bökögetni:-) Gyorsan le is fotóztam, holnap mutatom majd azt is.
Na szövegelésből ennyi elég lesz, a továbbiakban remélem, lesz majd mindig mutogatni valóm is:-)