Kötés, ami legutóbb elkészült

Még júniusban készültem el - kicsit megkésve - a babás ajándékkal, amit Marikának szántam. Persze Dóri is kapott hozzá valamit:-D Marikának pici kis kardigánt kötöttem. Elég nehéz dolgom volt - utoljára Noémi lányomnak csináltam ilyet, s azóta bizony eltelt 30 év!  Ebből is látni, hogy nagyon nem szeretek kardigánt kötni:-D Bármit megkötök, csak ne kelljen gomboláspántot csinálni, na meg összevarrni... brrr. Erről tanúskodnak a szekrényben várakozó UFO-k is:-D Hosszasan tanulmányoztam a kötős lapjaimban a bébiméreteket, majd tervezgettem, s ez lett belőle. Amikor elkészült, nem gondoltam volna, hogy ez a pindurka valami rámegy egy babára... s mégis:-) Dóritól lopiztam el a fotót, ahol Marika bizonyítja, hogy milyen aranyosan mutat a kis kardigánban.

Dórinak mindenképpen akartam kötni egy csipkekendőt. Aztán gondolkodtam, hogy pici babával most mit is kezdene egy háromszögletű csipkecsodával. Azt mindig igazgatni kell, sáltű stb., nem célszerű. Aztán német blogokban láttam a csipkés Baktusokat, s ilyet csináltam a lila-fehér uruguay-i fonal maradék részéből - majd mutatom azt is, amit először kötöttem belőle:-) Ez elég keskeny, hosszú, jól a nyakba lehet tekerni, mint egy sálat. Remélem, a színe is tetszik új gazdájának.