Blogbarátság

Anyustól kaptam tegnap ezt a kedves jelölést - eddig csak a HAED-képét kísértem figyelemmel, mióta Kismollyval együtt belekezdtek. Most a blogját olvasgatva láttam, még mennyi mindennel foglalkozik ő is, tetszenek a dolgai. Ma megjelölt Delfike is - aki ezzel megelőzött engem:-D, s Kata és Draconiss-Dóri is érdemesnek tart a barátságára. Nagyon jól esnek ezek, Lányok! Szívet melengető érzés, hogy egyre több embert lehet így megismerni a blogolás során.

A díj - oklevél - üzenet (?) lényege:

"Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket.Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Már tegnap este elgondolkodtam azon, hogy kinek is küldjem tovább ezt a barátság-jelölést. Mindenképpen szeretném a Sárkánybébiknek, aztán Delfikének (bár ő ma bejelölt engem, de remélem, lehet visszajelölni), aztán Christinének s Évinek, akinek a blogját talán a legrégebben olvasom, s most sem múlik el úgy nap, hogy be ne néznék hozzá. Tehát akiket blogbarátnak jelölök:

Anita

Draconiss-Dóri

Klaudia

Hubbub-Dóri

XDóri

Delfike

Christine

Amotae

Igazság szerint még nagyon sok embert meg tudnék nevezni, akiket közel érzek magamhoz, s megérint a blogolása akár a hangvétele, gondolkodásmódja, akár az elkészített szépségei miatt. A blogolással és fórumozással tényleg kitágult az ember előtt a világ. Sok emberrel ismerkedünk meg, de sajnos sok ember mellett el is megyünk, aki akár barát is lehetne. A világ kitágult az internettel, de az idő meg egyre kevesebb lett.

Amióta netezek (hú, már 14 éve!), több emberrel is kezdtünk szorosabb levelezésbe. S bár néhány pillanat megírni ma egy e-mailt, de aztán egy idő után ritkulnak ezek a levelek, s van, aki teljesen elmarad. Volt, hogy én nem írtam egy darabig, volt, hogy a másik, s aztán meg is szűnt a levélváltás. Sajnálom ezeket a kezdődő barátságokat...

Örülök, hogy van, akivel személyesen is tudunk, tudtunk találkozni, de érdekes, hogy van több olyan ember is, aki a blogján keresztül lesz ismerős, s egy kicsit részt veszünk egymás életében is - örülünk az örömének, s együtt búsulunk vele, ha valami baj éri. Remélem, még sokáig tudom majd olvasgatni a blogotokat, s talán majd több személyes találkozásra is sor kerül.