Közben megint eltelt néhány nap, végre itt vagyok egy-két képpel a nagy eseményről. Apu és anyu a házasságkötő teremben, majd az étteremben a tortával.
Kézimunkáimról - keresztszemes hímzés, kötés; a könyvekről, amelyeket olvasok; macsekokról s mindenféle egyéb dologról, ami érdekel. S ahogy egyre jobban leszek, remélem, minél több kirándulásról is beszámolhatok.
---------------------------------------------------------------------------------------------
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Szépek a szüleid. Jó neked, hogy még vannak...
Megjegyzés küldése