Egy boldog nap

Ma számomra nagyon szép nap van: február 10. Ezen a napon született az első lányom, Noémi, immár 29 éve! Hogy eltelt az idő, hihetetlen. A pici, formás babából (ahogy volt tanárom, Poócza-papa nevezte el, amikor meglátta: Euler-féle tökéletes test:-D) iszonyatos gyorsasággal lett felnőtt nő.

Ha az ember visszagondol az eltelt évekre, azért minden bizonnyal sokunknak a legemlékezetesebb az első gyermekünk születése. Ez (majdnem) a legboldogabb nap az életemben. Aztán meg a második gyerek, Brigi születése:-D Kicsit irigylem és tisztelem azokat, akik több ilyen babaszületést is megélhettek, megélhetnek. Szerencsére ma is vannak még azért családok, akik 3-4 gyereket is felnevelnek, nagyon becsülöm őket.

Érdekes a mi családunkban, hogy Noncsó és férje közt éppen 1 év és 1 nap a különbség. Így egyszerre tudnak ünnepelni:-D Innen is kívánok nektek boldog szülinapot, Noncsó és Zoli!

Tavalyi dolgaim

Most így arra is van végre időm, hogy elrendezgessem a dolgaimat itt a kis notimon... hogy itt mekkora káosz van!! Mindig irigyeltem azokat, akik szigorú rendben tudják tartani a fájlokat, fotókat a gépükön. Nálam kezd átláthatatlanná válni a dolog:-D

A szokásos fáziskéséssel ma én is elkészítettem a kollázsokat a tavaly készült, illetve készülgető dolgokról. Elvégre februárban már itt az ideje:-D

Most látom, hogy kötés terén szinte csak kendőket csináltam tavaly. Mindössze két pulóvert kötögettem, s azok sincsenek még befejezve. S még 2008-ból is vannak pulcsik, amelyek a szekrényben várják jobb sorsukat... hogy valaki majd összevarrja őket is... Miért is nem tudom rászánni magam? Örök rejtély marad...

Hímzések... Zömében RR-kendők képecskéi, babás ajándék meg a tavaszi kép XDórinak, ezek készültek el. A többi, amibe bökögettem tavaly, többnyire nagyobb képek, lassan készülgetnek nagyon. Úgy szeretnék már valamit készre hímezni végre, valamelyik nagy képemet! Álom, álom, édes álom... Idén még csak RR-t hímeztem, de azokkal is jól le vagyok maradva. Már csak a kontúr lenne hátra, de itt az ágyban nem jó hímezni, nem tudom nézni a mintát. Pedig erre a hétre ígértem, hogy küldöm tovább... Ebből már max. csak hétfő lesz.

Kis pihenő

Éppen kényszerpihenőmet töltöm itthon... a jó meleg ágyikómban...
Az a néhány délutáni dolog, ami a suliban volt a napokban(osztályozó vizsga, étekezletek), enyhén szólva padlóra vág mostanában. Néha úgy éreztem, hogy megfagytam:-( Minden ilyen nap után több nap kell a regenerálódáshoz. Most is azt hittem, így lesz, 1-2 nap, s rendben leszek. Hát... nem egészen így lett. Kedden, amikor amúgy is 7 órám van, a saját osztályomban a matekórán csak gubbasztottam, mint egy beteg madár. Naná, hogy kedvenc gyermekeim nagy ívben tojtak erre. Így aztán, mivel a szerda reggel sem indult zökkenőmentesen (úgy indultam el, mint egy rosszul beolajozott rozsdás fémrobot), irány a doki. Most itthon dekkolok az ágyban.
Gyorsan fel kell szívnom magam, mert hétfőn már szülői értekezlet, aztán meg két hétvégén egész napos tanfolyam a kompetencia alapú oktatásról...